2025/2026-os különpróbát ismét egy sikeres hétvégével zártuk. A szervezőkkel együtt, összesen 30-an voltunk és 2 napon is barlangásztunk. Az első nap közösen indultunk el a Baradla-barlangba, ahol 1 csapat előrement a Retek-ág felfedezése miatt. Innen kiérve 2 csapat ment egymás után a Kossuth-barlangba és 1 csapat feltúrázott a Vass Imre-barlanghoz. Vasárnap a Meteor, Földvári, Rákóczi 1-es és Szabadság-barlang volt terítéken. Néhány különpróbázó kifejtette az élményeit az adott barlangokról. Baradla:

A záróhétvége első reggelén korán felkeltünk, hogy időben oda érjünk a híres Bardala-barlanghoz, hiszen egy 6 órás túra állt előttünk. Az aggteleki bejáraton ereszkedtünk le a barlangba, ahol először a mindenki számára járható és kivilágított „ösvényen” haladtunk végig. Már itt az elején is több érdekes cseppkőképződményt megfigyelhettünk, amiknek jellegzetessége, hogy sötétre elszíneződtek, mivel a régmúlt idők barlangászai fáklyával járták a barlangot. Sokak szerint ez ront a barlang kinézetén (sajnos a barlang, állapotán valóban sokat ront ), azonban számomra ez nagyon érdekes volt. Mivel ezek a nyomok által, a Baradla barlangászati történetét hallgatva, bele élhettük magunkat az igazi „felfedezők” korába, ahol még a technika nem nyújtott ilyen nagy segítséget. A híres Hangversenytermet elérve megálltunk egy kicsit énekelni, egészen gyönyörűen szólt itt 30 cserkész hangja. Az aggteleki kivilágított ág végéhez érve, mi nem álltunk meg, hanem fejlámpáinkat felkapcsolva tovább folytattuk a túrát, a barlang „vadregényesebb” járataiban. Ezen rész szerintem a legszebb és legérdekesebb, egészen különös formájú és tulajdonságú kőzetek és jelek tárultak a szemünk elé. Ilyen volt például egy mennyezetről lelógó nagy cseppkő „nyelv”, amin pirosan át üt a fény vagy a Petőfi felirat, amit a szóbeszédek szerint valóban a költő írt oda. A túra felénél megpihentünk és próbaképpen hőtükrös sátrat építettünk, ami egy esetleges baleset esetén menedéket tud nyújtani a sérült számára. Majd tovább haladva elértük a Jósvafői ág kivilágított és kijárati részét, ahol megtekintettük az ország legnagyobb cseppkövét. Ott álltam mellette, néztem fel és azon járt az agyam, hogy egy ember számára értelmezhetetlen ez a csodálatos és rendkívül összetett képződmény, ami több millió év nyomát rejti magában. Magamban mosolyogtam egyet és azt mondtam: „egészen hihetetlen vagy Istenem, hogy mit ki nem találtál”. De igazából lehet ezt mondani az egész Baradla-barlangra, hisz olyan különleges és hihetetlen látvány.

Győri Levente

Baradla + Retek-ág:

Szombaton reggel nagy izgalommal indultunk a Baradla felé, mi, akik a Retek-ágba is mentünk, kicsit tartva a magas vízállástól. A barlangba belépve nem váratlanul ért minket, de mégis csodálkozva tapasztaltuk a hatalmas tereket, sok sok cseppkövet, a Budai barlangok után. A színház teremben csoportképet csináltunk és aztán mi indultunk el először. A nagyrészt kiszáradt patakmedret követve, csodáltuk a cseppköveket, közben próbálva nem elesni. A Retek-ág bejáratánál letettük a cuccainkat és azok nélkül indultunk. Az elején egy nagy pocsolyát kellett kikerülni a falon, de azon kívül egyszerű terep volt. A mindenféle szebbnél szebb cseppkövek karnyújtásnyinál is közelebb kerültek hozzánk. Köztük sétálni olyan volt, mintha egy mese díszletébe keveredtünk volna. Közben nagyon kellett figyelni a felettünk növő szalma cseppkövekre, mert ha lefejeljük őket nagy kárt okoztunk volna. Végigmenni sajnos nem volt idő, de még mielőtt visszafordultunk volna, meghallgattuk teljes sötétségben a barlang hangjait, és mondtunk egy imát is. Az ágból kiérve utunkat folytatva tovább csodáltuk a hatalmas képződményeket. A többi két csoportot utolérve körülbelül egyszerre értünk a barlang legnagyobb cseppkövéhez, a Csillagvizsgálóhoz, amely akkora méretű, amire én nem is számítottam. Ezután a nagyteremben még hallhattunk egy kis zenét és a barlang kutatásáról néhány információt, aztán elindultunk kifelé.

Szegeczky Domonkos

Kossuth:

A barlangász különpróba második napján néztük meg a Kossuth-barlangot. Életem első vizes (és nem csak saras!!) barlangja volt.

Amikor odaértünk a bejárathoz az előttünk levő csoport egyik tagja MEZÍTLÁB szaladt ki a hóra, vizes hajjal. Azonnal tudtuk, hogy jó túranak nézünk elébe. : )

Átöltöztünk, elindultunk, gyönyörű szép volt. Az elején egy részen hallani lehetett a víz áramlását és nem sokkal utána már mi magunk mentünk mellette, felette és benne. Sőt a végén még egy páran fürödtünk is. Eszméletlen élmény volt, a víz pedig kristálytiszta és még csak nem is annyira hideg. Odafele 34 perc alatt értünk el a barlang végéig, visszafele is hasonló időben lehettünk. Szóval egy bő óra alatt életem egyik legemlékezetesebb barlangi élményét élhettem meg. Köszi!

Komáromi Gitta

Vass Imre:

A Vass Imre fantasztikus összefoglalója az aggteleki barlangok látványvilágának. Színes karsztjelenségei egymást követik, nem győz az ember hova nézni! Óvatos léptekkel kell haladni, így hasonlít a Baradla Retek-ági részéhez, azzal a különbséggel, hogy sokkal színesebb cseppkőkompozíciók alakultak ki egymáson: például egy zászlóban elinduló, sztalaktittá átalakuló, végig borsó- és retekcseppkővel díszített képződmény, mely egy tetaráta medencében ér véget. Szerencsére a szifonban nem volt víz, így elmehettünk a barlang jelenlegi végébe, ahol a mai napig zajlanak a kutatások egy esetleges folytatást remélve…

Takács Botond

Rákóczi 1-es:

A Rákóczi-1-es barlangot ropogós hóban lépdelve közelítettük meg, messziről láttuk, hogy a bejáratnál várnak minket. Vagyis nem minket, de egy szlovák kisgyerekes család a bejutás reményét látta bennünk, hiába. Átirányítottuk őket illedelmesen az Aggtelekibe, majd jól bezárva magunk mögött a nehéz vaskaput, megindultunk a hegy gyomra felé. Páran rögtön felugrottak a csillére, mert mindig akadt, aki szívesen tolta előre a régi szerkezetet. Még a váltót is működésre bírtuk, így egészen hosszan lehetett ily módon utazni. Végig jártuk azt az utat, ahol a bányászok mit sem sejtve törtek előre, váratlanul egy csodaszép barlangba ütközve. Ők valószínűleg nem örültek annyira ennek, mint most mi. Fantasztikus volt a bonyolult formációk ezre, ami a barlangba lépve fogadott minket. Hamar kiderült, hogy sima cseppkő errefelé nem terem. Sok lépcsőn vitt az utunk, mire szájtátva elértünk a barlang aljába, ahol türkiz vízről csillant vissza lámpánk fénye.
Alaposan körbe néztünk, de sokat nem időztünk a néhány telelő patkósorrú denevér nagy örömére.

Kifele már ismerős volt a járás, egyre hűlt a levegő, ahogy a kapuhoz közeledünk. Nem semmi kincset volt alkalmunk szemügyre venni, maradandó élménnyel léptünk ki a fényre.

Maloschik Emma

Földvári Aladár:

Esztramosi Földvári Aladár-barlang

A hétvége során lehetőségünk nyílt meglátogatni Magyarország egyik legrégebben kialakult barlangját is. Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang egy elhagyatott kőbánya felső szintjén helyezkedik el. A 190 méter hosszú barlang képződményekben gazdag, melyek nagy része a bányaművelés során sajnos megsérült. Így egy egyedi világba nyerhettünk bepillantást, ahol többek között a cseppkövek belsejét, felépítését is megvizsgálhattuk.

Lázi Adél

Meteor:

A különpróba-hétvége utolsó napján, 2026. január 18-án a Bódvaszilas felett található Meteor-barlangot látogattuk. Egyórás túra után érkeztünk a hóval borított táróhoz, és sietve le is szálltunk. Az eleinte nyirkos barlangban sok denevért, főleg kis patkósdenevéreket láttunk, akik nehezítették a haladásunkat, mert a legszűkebb réseket választották téli alvóhelyül. Ahogy átértünk a wettersteini-mészköves rétegből a hallstatti-mészköves rétegbe, le kellett mászunk néhány létrán, és meg is érkeztünk a túra csúcspontjához (vagy inkább mélypontjához…), a Titánok termébe, amely a legnagyobb alapterületű magyarországi terem. Itt rövid szünetet tartottunk, majd két, 5-5 fős csoportban indultunk vissza. A felúton ismét nehezítették dolgunkat a denevérek és a rendkívül csúszós kőfelületek. Végül jó időben értünk ki, és a táróban hagyott dolgaink sem fagytak meg.

Juhász-Duró Vince (Maják), 125.

Szabadság:

Január 18., Barlangász szakági hétvége utolsó napja

A csípős hidegben, kora reggel indultunk a többi cserkész csoport előtt Égerszög szélére, a Szabadság-barlangba. A jeges út ellenére sikerült a turistaházig autóval eljutnunk. A kapuhoz érve Szabó Gergely túravezetőnk megkezdte a befagyott kapuzár jégtelenítését. A többiekkel addig tornával előztük meg a didergést. A bejutást követően a benti meleget éppúgy élveztük, mint a körülöttünk lógó bőregerek. Kellő óvatossággal meg is kezdtük a túránkat. A barlang első szakasza meanderező, cseppkövekben gazdag rész. A sztalaktit változatok teljes palettáját centiméterekről csodálhattuk meg. Retek és szalma képződmények, borsókövek, heliktitek, olykor drapériák fogadtak. Majd elértük a Kuszoda névre hallgató szakaszt. A 64 méteres kúszást kis pihenő kellet hogy zárja. Ezt a guggolós, görnyedős Cső-folyosó követte, majd a kiegyenesedésre teret adó, omladozó Óriás-terem. A barlangot időszakosan elönti a patak, így innentől egy dagonyázásra alkalmas, többszintes szakaszba, a Pokolba érkeztünk. A felső szinteken egyre iszaposabb körülményeket tapasztaltunk. Túravezetőnk egy szűk átjárónál jelölte ki a visszafordulást. Visszafele gyorsan, de óvatosan haladtunk. Mindenki kellően fáradt volt már, amikor a Kuszoda szájához értünk, ezért rápihentünk előtte. Abszolút sötétségben és csendben töltődtünk. A helyenként csak 30 cm magas részt mindenki más technikával tette meg, az odaút tapasztalatait felhasználva. Voltak két lábbal kúszók, egy lábat vonszolók, háton kúszók, időnként gurulók is. Jómagam oldalazó technikával jutottam át. A meanderezést követően a bejáratnál megtörtént a fotózkodás és elhagytuk ezt a csodás barlangot, addigra már értve, hogy a Szabadság miért a Világörökség része.

Jó munkát!

Vidéki Zsombor cst.