Sóvidék bányászainak imája, melyet leszállás előtt imádkoztak el közösen a névsorolvasás után.
A különpróba első alkalmainak egyikére Bogsch Misi hozta el, azóta alkalmasint ezt az imát mondjuk mi is, egyelőre még papírról.
„Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, Ámen.
Mindeneknek alkotó ura, Istene, aki teremtettél mindeneket, akik a földön, az égen és a föld alatt vannak, köszönjük létünket. Tőled veszik minden alkotmányok eredeteket és élelmüket. Tehozzád kiáltunk, kik itt egybe gyülekeztünk, hálákat adván tenéked azon jókért, melyeket adtál nekünk, melyekkel elhalmoztál minket. Segíts , Uram, hogy béjövetelünkben és kimenetelünkben sérelem nélkül maradhassunk, sújos munkánk által tenéked solgálhassunk. Könyörgünk, hogy akiket ép erőben, épségben a föld színén megtartottál, atyai karjaiddal a mélységben is kormányozni méltoztassál. Segélj, Uram, mert nem a mi erőnkben bizakodunk, hanem a Te szent nevedben mozdulunk meg innen. Ámen.”