2025 március egy vasárnapján izgatottan keltek a Termesz őrs egészséges tagjai pár bátor Fürge Gyíkkal kiegészülve. A tavasz már nagyon hívogató volt, mi mégis a A Pál-völgyi-barlang mélyére vágytunk, habár a legtöbben fogalmuk sem volt mi vár rájuk. Képzett barlangi vezetőnk Szabó Gergely minden szükséges információt elküldött számunkra e-mailben, hiszen nem mindegy milyen öltözékben vágunk neki a kalandnak. Többrétegű, mozgékony, nem féltős ruháink mellet,  legfontosabb kellékünk a maxra töltött fejlámpa és a védősisak volt. Gergő a lelkünkre kötötte a szabályokat: futni és ugrani nem szabad odabent. Hamar megéreztük az okát…lent, a létra aljában már egy külön világ várt ránk. Az agyagos környezet néha csúszós, néha ragadós. Tehát teljes figyelmünkkel jelen kellett lennünk. Meghatározott sorrendben kúsztunk-másztunk a különböző csarnokok között. Láttunk vonalzót, kagylókat és könyvtárat, de találkoztunk Micimackóval és a barlang szellemével is. Különleges élmény, mikor mind lekapcsoltuk a lámpákat és mozdulatlanul hallgattuk a végtelen csöndet. Micsoda érzés volt! Ez aztán a valódi nyugalom…Gergő minden csarnokról és útról gazdag tudnivalókat osztott meg velünk és beavatott minket korábbi izgalmas megfigyeléseibe és tapasztalataiba is. Volt olyan rovar, aki alig lett koszos (bár nem értem hogyan csinálta) és volt olyan gyík is aki szó szerint földön csúszott egy kis víz segítségével a „színházterem” lejtőjén. Megéreztük egy rövid áhítat keretében milyen érzés lehetett Jónásnak a cethal gyomrában és erőt merítettünk belőle, hogy minden sötétségből van kiút, ha Isten világítja be az utat,amin járunk. 

Hiszen „Róla beszél fű, virág” és minden egyes kanyar a barlangban! Köszönjük Gergőnek a csodálatos és biztonságos élményt!

Anett