Április 6-án Solymáron hódoltunk földfelszín alatti hóbortunknak, két ötfős csoportba tagolódva közelítettük meg az Ördöglyuk legtávolabbi pontját, és többen egyetértettünk abban, hogy egyre jobban kedveljük ezt az izgalmas, változatos barlangot. Széles nagy jókedvünkkel alig fértünk át a kutyaszorítóban és Bánk-bán “Hazám, hazám” áriáját dudorászva, bár esetenként csak sóhajtozva haladtunk át némely szűkületen. Ahogy a képeken is látható, gyakran megfontoltan tanulmányoztuk az egyik legszebb színes barlangi térképet, és az elágazásoknál felderítettük a lehetséges útirányokat ami az alapfokú képzésen résztvevők számára élvezetes feladatnak bizonyult.

Koppány

A hangulat kedvéért hallgassátok is 🙂

Mint száműzött, ki vándorol A sűrű éjen át, S vad förgetegben nem lelé Vezérlő csillagát, Az emberszív is úgy bolyong, Oly egyes-egyedül, Úgy tépi künn az orkán, Mint az önvád itt belül. Csak egy nagy érzés éltetett Sok gond és gyász alatt, Hogy szent hazám és hős nevem Szeplőtlen megmarad. Most mind a kettő orvosra vár, S míg itt töprenkedem, Hazám borítja szemfödél S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem. Arany mezők, ezüst folyók, Hős vértől ázottak, könnytől áradók. Sajgó sebét felejti Bánk, Zokog, de szolgálja népe szent javát. Magyar hazám, te mindenem! Te érted bátran meghalok, Te Szent Magyar hazám!