Intenzívnek terveztük a túrát, és az is lett. Bár nem biztos hogy olyan értelemben mint elterveztük. Alapvetően várakozással, jó hangulatban, sőt szó szerint dalolászva haladtunk lefelé, mert a vaskapun túl sok új kihívás és látnivaló volt, csak néha vonta el a figyelmet a 987000-es sorszámú nittfülek rejtélye egy-egy nagyobb mélység feletti beülőben ücsörgésről. Nem jutottunk el a legmélyebb pontig fizikailag mert az utolsó 30 méterre nem jutott idő, de ennél mélyebb csalódást okozott szembenézni azzal hogy a szétpaszírozott tábla csoki helyett a gumicukrok teljesen eluralkodtak a csoport jutalomfalat rendszerében. 

Botrány.

Szerencsére ez a mély dráma helyes perspektívába helyezte az ennél triviálisabb személyes pánik helyzetet mikor kifelé a feneketlen akna tetején 35 méter magasba, leesett a központi mylonról a fékező karabiner, és hirtelen elbizonytalanodtam hogy vajon mi tud még lejönni róla. Némi koncentrációval szerencsére azért elértük hogy a műnyúl ne barnuljon be, ha már az overallt ( és az arcomat) a barlangi agyag egyenletesen beborította. Így lehetett volna ez egy mélyebb pontja a túrának a -280 méternél is. Utólag mégis inkább a jóindulatú társ szivatásra (mert mindig a kicsit bántják), a ‘szűretlen bio almalére’ – ami valahogy a felszínen még nem volt a palackokban -, a gumicukor sokkra, és magas kürtő falakon a fényjátékra gondolok vissza.

Barna

Mexikó-völgyi barlang

Vasárnap délelőtt a Mexikó-völgy név eredetének sikertelen megfejtése után indultunk neki a hívogató mélységnek. Kezdetnek kötelünk barlangajtón kívüli, szabadon hozzáférhető megkötésével Bükkszentlászló tisztes lakosságának eloldozható kötelek jelenlétében tanúsított józan ítélőképességére bíztuk túránk sikeres kimenetelét. Két ereszkedés és egy rövid lapító után megérkeztünk a Kristálymúzeumba, ahol a különböző cseppkőképződmények megcsodálása után, slószainkat levetve (ez a tett a későbbiekben problémaforrásnak bizonyult), lelkesen belevetettük magunkat az innen induló kesze-kusza, szűk jártokba, amelyeken át csoportunk két tagja egészen az egyik aknáig jutott le. Némi kepesztés után visszaérkeztünk a Kristálymúzeumba, és indultunk is volna fel, de egy bezáródni semmiképen nem szándékozó maillonnak hála még sok időt töltöttünk el a teremben az eszköz tisztogatásával és tekergetésével, egy barátságos denevércsapat társaságában. Végül szerencsére sikerült a probléma elhárítása, és a visszafele mászás után mindenki jókedvűen érkezett a felszínre.

Zárásként következzen utólagos kutatómunkám eredménye:
„Egyes elmélet szerint a Tatár-árokban a 19. század végén megnyílt Mexico csárdáról kapta a nevét később a völgy” (forrás: https://miskolcadhatott.hu/meselo-miskolci-helynevek-a-vasgyar-es-ujdiosgyor/?fbclid=IwAR1M_EAgjeZIV_bJhaeAvtZYXhQZAWzP-CEnHEGgoSHE1usglXahZ-qhzw0 )

Joli