Május 26-29-én háromnapos túrát tettünk a Bükkben.
Fő célunk a sokat gyakorolt kötéltechnika vérbeli berlangokban való kipróbálása volt.
Kurtabércen vetettük meg táborunkat és célba vettük a Fekete, Borókás-Tebri2 és a Bányász barlangot.
Így állt össze a csapat: Manul,Eszter,Bandi,Kázmér,Ambrus,Barna,Csabi,Peti,Gergő.
Két kis létszámú(4,5) csoportokban lendületesen jártuk be a barlangokat. Vasárnap misére is eljutottunk és hétfőn még a közös cuccok rendbetételére is marad idő.
A miskolci pizzázás végül kimaradt, de odase neki.

A résztvevők reflexiói:

Eszter:
Vasárnap reggel, miután a másik csoportot útnak engedtük a Borókás II-esbe, egy kényelmes séta után megérkeztünk az ország legmélyebb barlangjához, a Bányász-barlanghoz. Kazi beszerelte az első kötelet, és már indultunk is le. Szokatlan volt, hogy a barlangban állandóan beszerelt kötelek vannak, illetve a munkálatok segítésére bevezetett telefon és elektromos kábelek mutatták az utunkat. Kb 100 m-ig ereszkedtünk, de nem egyben. A két aknát egy hosszabb vízszintes szakasz kötötte össze. Az „esőbe” leérve bebújtunk egy száraz folyosóra, ahonnan tovább a második ajtón keresztül lehetett volna menni. De a mi utunk eddig tartott, miután mindenki megérkezett, már indultunk is vissza föl, majd a szállásra.

Manul:
A Bányász-barlang felső része egészen barátságosnak tűnt az előtte lévő napok barlangjaihoz képest, nem volt benne fáraókról elnevezett labirintus és pengeéles sziklák sem, és kesztyűben is járhatónak bizonyult.
A barlang Magyarország legmélyebb barlangja ezért sokakat érdekel, milyen mély pontosan ezt elmondások alapján nehéz lenne kitalálni, mert már az igen találó Feneketlen akna vélt mélysége a három nap alatt is sokat változott. Először volt 50 méter, aztán már csak 30, bizonyos számítások után kb. 40 méter. (a barlangban jelölt mélységi adatok alapján).
Ennek az aknának az aljában találtunk rá a Zombi Vérvakondra, ami új legendák és képzeletbeli étkek alapanyaga lett.
Ebben a barlangban eltévedni az általunk járt részen szinte lehetetlen, mert utunkat kiséri a barlangi telefon fonala és ezt követve könnyen lehet a jó utat megtalálni, a barlang alaprajza is egyértelmű, ezért tökéletes hely a kötéltechnika gyakorlásához.

Barna:
Szombat reggel a csoport nagyobbik felével, autóval vágtunk neki a Fekete-barlangnak. Rövid megbeszélés után Ambrus szerelte be a barlangot. Böltöztünk, a csomagokat kényelmesen levittük az első Szűkületig majd megindultunk Ambrus után sorba: Manul, Gergő, Peti, Barna. A kezdeti ereszkedések után megérkeztünk a Ramszesz terembe vezető nagy kürtőbe, ami csodálatos látványt, és több fényképet is generált.

Ezután egy érdekes, jó tempójú, bár kissé nedves kötéltechnika nélküli rész következett, aminek sajnos slószban vágtunk neki, így elég sáros lett minden eszközünk. Utólag ez kicsit szükségtelen volt, de kárpótoltak a hosszú könnyed traverzáló szakaszok, és a felfedezés. Kifelé azonos útvonalat követtünk, De a betanulás jegyében hátramaradt Ambrus és Peti, hogy Peti belekóstolhasson a kiszerelés és barlangi bagelés kissé kétes élvezeti értékű, de mindenképpen szükséges és hasznos rejtelmeibe.

Peti:

Kiadós alvás és rövid szöszölődés után Ambrusból, Barnából, Gergőből, Manulból és belőlem álló túracsapatunk útjára indult a Borókás-töbör II-es számú víznyelőbarlangjához. A bemelegítéssel felérő túra után elértük a víznyelő bejáratát, és Gergő mint a beszerelő elkezdett elsőként lekúszni a szűk, „borotvapengékkel” dekorált bejárati szűk aknán. Gergőt elsőként Én követtem, majd utánam jött Manul, Ambrus és végül Barna. A kényelmetlen csúszda után jött az első köteles szakasz, ahol érdekes módon az omladék köveket acélrudak közé szerelt „csirkeháló” tartotta vissza, amit egy közepesen hosszú ~20m-es ereszkedés követett. A barlangban beszerelés szempontjából volt némi kihívás, nem mindenhol volt triviális, legtöbb helyen kreatív TK-ekkel lehetett csak megoldani. Dekoráltság szempontjából vékony, éles, komplex formájú képződmények díszítették a járatokat, kevés cseppkővel. Miután leértünk az utolsó köteles szakasz végére, Manul és én még utnak indultunk a végpontot megnézni, ami egy szűkebb járatban volt, ahol Manul az egyik éles kövön elvágta az ujját. Ezt a problémát gyorsan és szakszerűen orvosoltuk, EÜ-s tudásunk és kisbagünk tartalmának felhasználásával. Ezután elindultunk felfele ahol Barna zárta a sort aki a kiszerelést is végezte ami itt a Borókás II-esben kifejezetten élvezetes, a „pengés” járatok miatt. A mászás probléma nélkül ment mindenkinek, bár egy elhúzás nitfüle a kezemben maradt, de mondjuk azt, hogy én ezzel járultam hozzá a kiszereléshez.

Barna fotói külön albumból. Vannak köztük igazán érdekes valóságkockák.
Még AI-val is csináltattunk festményeket: