Péntek este elkezdtük felfűteni a Barátságkert kulcsosház két helyiségét. Reggelre már egész jó idő lett, így el is indultunk a kiszemelt barlangokba. Csókási-barlang , majd a Csókási víznyelő, mindkettő kevéssé népszerű, de annál érdekesebb barlangi objektum.

Bandi tollából a Csókási barlangról:

Miután leparkoltunk a Bánkútra menő út csókási réti leágazásánál, jó szerencsét remélve vettük hátunkra felszereléseinket, hogy aztán nekivágjunk a napos, ámde fagypont környéki rengetegnek.
A töbör alján függőleges hasadék formájú bejárat várt minket, épp kényelmesen be lehetett lépni rajta. A könnyen (szinte sétálva) járható, lezáratlan barlang szép oldásformákon túl még cölöpös kultúrára emlékeztető földbe ásott tuskót és faágakból ácsolt létrát is mutatott nekünk. 30 perc alatt kényelmesen bejártuk az üreget, majd overallban indultunk a pár perc sétára lévő Csókási-rét irányába.

Manul így emlékezik a Csókási víznyelőben tett látogatásról:

A bejárat faágakkal teli és kövekkel kirakott kútszerű volt. Akár egy népmese kelléke is lehetne, az első próbát némi kúszás után a Hatalmas meztelen csiga sziklája jelentette. Ezt szerencsére egészen könnyen meg lehetett kerülni és  pár méter lefele út után, úgy tűnt vége is a barlangnak. Bandival mi el is indultunk kifelé, mikor felértünk hallottuk a kiáltást a kútból: Van még tovább…

…Volt, is nem is akármi, egy egész ,,katedrális”! egy nagyon nehezen észrevehető és különösen sok technikát egyszerre igénylő szűkület volt a ,,Csodák kapuja” (Így utólag az is lehet hogy nem is volt olyan embert próbáló feladat csak az új overál más súrlódási együtthatóval rendelkezett, mint a korábbi)

Tehát körbejártuk, kúsztuk a katedrális termeit rejtett termeit amik egy-egy helyen 6-8 méter magasak voltak itt még sok időt el lehetett volna tölteni, de belső hangok jelezték hogy ideje a távozásnak(És az ebédnek)

Útközben véletlen felkeltettük a kaput őrző Sárkányt, aki a félálomban lévő morcos szalama tekintetével adta tudtunkra, hogy zavarjuk. A jól megérdemelt téli álmában.

Kiérve Ambrus megállapította, hogy már nem is annyira újszerű az overálom és nem egészen érti hogy hogyan lett koszos a hátam. Az övé pont ugyan annyira koszos volt, de ezt hitelesített méréssel, csak külső szemlélő tudja összehasonlítani. Tehát az ilyen megállapitásához, legalább három emberre van szükség. 

Bandi ki is mondta, hogy nincs különbség mind az öten ugyanolyan koszosak vagyunk!  Ezután arra jutottunk inkább eszünk.

Délután pedig a nap fő attraciója a Vénusz barlang várt minket. Kedves kis barlangnak látszott. Az Űrhajósok terméig az is volt, aztán jött bő két óra kúszás. Remek edzés volt fizikailag és mentálisan is. Erről most többet nem is írunk, nehogy elvegyük mások kedvét ettől a remek barlangszakasztól.

Alább Zsófi beszámolója a vasárnapi akcióról:

Vasárnap reggel a maradék élelmünkkel feltankolva a Létrási vizesbarlang felfedezését tűztük ki célul. Ahogy a vízet, minket is elnyelt a barlang szája. Számos szűk, kacskaringós járattal találkoztunk, de ezeket az előző napi barlangokhoz képest nem is lehet szűkületnek hívni. 

Ahogy haladtunk befelé egyre izgalmasabb helyeket fedeztünk fel. Gergő hozott magával kötelet, hogy egy több méteres szikláról le tudjunk ereszkedni. Mikor odaértünk láttuk, hogy már van ott egy rögzített kötél, így hozzákötöttük a miénket, hiszen a későbbiekben nem lesz rá szükségünk. Így mikor kellett volna nem volt kéznél, mert olyan jó ötletnek tűnt hátrahagyni – hiszen úgyis arra fogunk majd menni kifelé.

A kiszáradt patakhoz, majd tóhoz érve lepihentünk és elfogyasztottuk az elemózsiánkat, köztük a sütőtökös csokoládét is. A különleges ízvílággal vezérelve finomabbnál finomabb édességekről fantáziáltunk: tepertős csokoládé, szalonnás csokoládé stb. Majd újult erővel folytattuk utunkat.

Végül nem találtuk meg az említett szikla másik oldalát, de Gergő, majd Bandi is „halált megvető bátorsággal” mászták meg a barlang egy magaslati pontját a megfelelő út után kutatva. Lentről nem tűnt olyan nehéznek, de Banditól egyből hallatszott a füttyszó, így éreztük, hogy nem olyan egyszerű a dolog. 

A barlang további részén is sok szép cseppkövet láttunk, majd találkozhattunk egy denevér kolóniával is.

Kettévált a csapat: a kúszást kedvelők egy vízszintes, köves szűkületben folytatták útjukat, míg a csapat másik fele az egyszerűbb utat választotta. Az utolsó métereket már együtt tettük meg.

Az említett füttyszó dallama: https://youtu.be/jCuqmotxehg

További képek: https://photos.app.goo.gl/hBQgeoBRaueDKj5n9

A vasárnapot a Mindszent templomban misével, majd egy Tábor pizzás vacsorával zártuk.