Pénteken este 4-en (Anna, Klau, Boti, Ricsi) indultunk el Budapestről az M3-ason a Bükk fennsík felé ahol a Létrási-ház volt az éjszakai menedékünk.
Szombaton reggel az előző napon bebegelet cuccokkal és a slószokkal a kiadós reggeli után elindultunk az Borókás 2-es barlang felé ami nekünk az első számú kiszemelt barlangunk volt.
Anna és Botond volt a beszerelő csapat Anna ment elől hisz Boti egy úriember és előre engedte. Anna-csapat halad lefelé a 96m-es barlang mélye felé, csattognak a karabinerek susognak a hevederek és készül a kötél pálya a barlang alja felé. Egy tagolt barlang volt így volt egy szuper akna talp ahonnan Anna ment tovább és már Boti is az indító nittben ült. Klau meg Én érkezünk. Klau megy 3-nak hisz a végén is egy úriember vagyok és a lányoké az elsőbbség. Míg Anna elérte a második akna alját addig a fázási ingerünket egy kis barlangi társmentéssel kergettük el, egy-egy mentés pont belefért és GO az akna alja. Ott Anna és Boti várt minket hisz ők mentek elől. A barlangot Botond szerelte ki több éves rutinnal. Hogy gyorsan és gördülékenyen menjen, Anna segített neki de ezt nem tudom biztosra mondani, hisz aki utolsónak ért le a barlangba az indult el elsőnek kifelé. Sietve távoztak egy hátra arccal hogy a nap második felébe beleférjen egy remek kis barlang ami nem is olyan kicsi, de a neve is már sejtet valamit, ez a Balekina barlang „igazi balekoknak”. A barlangot a rövidebb úton közelítették meg, ami egy kisebb Őserdei csatának tűnt, miközben Boti fel serpázott oda egy bagnyi kötelet és vasat. Látszott hogy ez a barlang nem nekünk való a sors sem akarja hogy oda lemenjünk… (inkább söröztünk volna a házban) . A kis erdei kirándulás után amit a bükki rengetegben tettünk és a túlélésért már somot meg egyéb ehető növényeket fogyasztottunk elértünk a várva várt barlang kapujához. Itt döbbentünk rá hogy ez nem lesz végig beszerelve, így Boti és Ricsi a felszínen maradtak mert ismerték a barlang enyhén szűkös adottságait és X-méterért nem szeretek volna átgebödni két (nem is egy) szűkületet, amit a két leereszkedő hölgy is úgy jellemzett, hogy elég szűkös. Itt is fellelhető egy udvariassági forma hogy a hölgyeké az elsőbbség mi férfiak védtük őket odakint. A lányok jól fel voltak készülve, hisz vittek magukkal lámpát, sejtették, hogy mire kiérnek, kint már sötét lesz. A haza úton egy másik utat próbáltunk ki, egy picit jobb volt, mint az oda út és szarvasok szemeit is láthattuk a sötétben. A szállásra érkezve tűz fogadott minket, aminek nagyon örültünk és az idős úr, aki ezt rakta szívesen látott minket a tűz körül. Óriás vacsora után jót aludtunk. Vasárnap reggel tele energiával Anna és Klau a bageket készítették fel a Kiskőháti zsombolyhoz. Mi Botonddal rendbe raktuk a házat és az autó útnak indult. A barlanghoz egy 2-3 km-es kis séta vezetett amit a férfi egyedek plusz egy baggel tettek meg, hisz tudjuk hogy mennyire fontos az udvariasság és a lovagiasság, hogy ők majd felviszik a köteleket és a vasakat, a beszerelést meg majd a lányra bízzuk úgy is ő vizsgázik majd a kövi héten. Klau szerelte a barlangot így ismét a beszerelő csapatból Boti egy udvariassági morzsát hintett a hétvége margójára. Az utó-csapatban is Anna ment elől és Ricsi volt a vége. A barlang alján csoki evés, egy kis lazulás, Boti könnyített magán, hisz ő volt az egyik kiszerelő ember, Ricsi a másik. Itt is a jól megszokott udvariassági formát követve a lányok mentek előre. A barlang egyik felét Boti szerelte ki míg a másik felét Ricsi aki egy új és merőben más kiszerelési módot tanult a „kötél összes csomóját kikötöm és kihúzom a kötelet” módszer helyett a „fogom, leszedek mindent gyorsan és be a táskába” módszert. A barlangot kiszerelve elindultunk lefelé a saras bagekkel. A kocsinál gyors bepakolás és az idő szűkössége miatt inkább nem az nap este hanem egy másik napra átrakva volt a kötél mosás.

A hétvége mindenki számára jó volt. A lányok biztosan felkészültek a vizsgára és aki ezt elolvassa biztosan nem felejti el a legfontosabb udvariassági szabályt: lányoké az elsőbbség. (Általános iskolai anyag)

Ricsi