1. nap, Eszter beszámolója
Este jó későn érkeztünk meg a megszokott szállásunkra, a Vass Imre házba. Örültünk egymásnak, bár már csukódott a szemünk. Azért úgy határoztunk, hogy még este kitaláljuk, hogy ki mit szerel be a másnapi Baglyak túrán és össze is készítjük a közös cuccot bebagelve. Nehezen indult a tanakodás, cserébe már az első este is a jókedv hevében majdnem elfelejtettünk aludni 🙂
Másnap reggel 8kor kelni kellett… Összepakoljuk a saját felszereléseinket, reggelizünk, Boti elmegy Aggtelekre az engedéllyel befizetni magunkat. Sajnos kulcsot nem adtak a későbbi tervezett barlangokra, így minden reggel mehetett ralizni. Korán indultunk fel a hegyre a Szalamandra háztól, hátha nem megy el az egész napunk, és a Baglyak után még a Rejtek-zsombolyba is eljutunk. Sajnos ez nem így lett.
A beszerelést Gergő kezdte, Klau a friss T2 tanfolyami élményeivel segítette, illetve Bandi az oktatási szaktapasztalatával felügyelte őket. A mozdonynál cseréltek. Nem volt könnyű dolguk, elég technikás a barlang beszerelése. Jól szórakozó túrázóként a csapat másik fele Boti oktatói irányításával Anna és Péter ereszkedtek utánuk. Mikor utolérték a beszerelőket, a Bartos Erika szereplők a laza kötélhídon gyakoroltak egy plusz kört. Az oktatót meg beszorították egy éles kőpenge szűkületbe.
A mozdony után Klau beszerelése közben kiszakadt felette egy TK. Kiderült, hogy nem is arra érdemes tovább keresni a barlang lefelé vezető szakaszait, így hamar megoldódott a jó kikötési pont kérdése. Lehet, h Klau nem ezt mondaná, de nagyon hasznos tapasztalt volt a csoportnak, h ki hogy reagál ilyenkor, milyen érzés az, ha a túratársad vagy saját magad felett szakad a nitt. Eddig csak új barlangszakasz beszerelése közben láttunk hasonlót, amikor egészen más lelkiállapotban van az ember.
Én voltam nagy hassal a felszíni ügyelet a barlang szájánál. Szép, napsütéses idő volt, és a kivágott fák helyén sokfelé lehetett szamócát találni. Lehet, hogy egy macit akartam utánozni? Ki tudja. Nekem még aludni is volt időm, hogy az estébe nagyobb lendülettel csaphassak bele. Aztán meghallottam, hogy valaki érkezik kifelé a barlangból. Először a beszerelő csapat jött ki, utánuk Anna igyekezett sokat fotózni, Péter meg ha jól tudom, ekkor szerelt ki először egy egész barlangot. Boti cipelte előtte a baget, ami már tömve volt, és persze oktatói tudását próbálgatta.
Visszaérve a Szalamandra házhoz találkoztunk Ricsivel, neki útközben lemerült a telója, és a telefonszámokat sem tudta kimenteni. Node sebaj, már megtaláltuk egymást, jöhet vacsorát főzni! Finom is lett. Vacsi után a jókedv hevében azért a másnapi Vecsem túrára is összepakolt a komoly beszerelő brigád.
2. nap, Ricsi tollából
Reggel a sokak által ismert dallamokra ébredtünk volna ha nem arra késztet hogy aludjak még 5 percet. Ezért jött a keltegető ember és mindenkit felkeltet. Reggeli kávé pakolás és felbőgtek a motorok. Elértünk a magtárhoz ott kivettük a cuccokat és elindultunk a Vecsem felé.
A kirándulás alatt jó volt a hangulat és hip hop egy 2 óra alatt a Vecsemnél is voltunk.
Klau kezdte el beszerelni a barlangot mikor megjött egy gombász csoport kik csodálták a barlangot és megkérdezték miért egy lány megy elől és azt is meg kérdezték hogy Eszter is lemegy-e erre az volt a válasz nem mert nyom már a beülő.
Klau után Boti ment majd Karl ők voltak a beszerelő team. Majd Peti aztán Bandi, Bandi után Anna és végül Ricsi. Eszterék voltak a felszíni ügyelet.
Lent teljesítettük a célt amiért a barlangokba le megyünk csoki kolbász magvak és egyéb dolgok megevése a föld alatt.
Karl majd Klau elindult ki Aztán Anna Boti. Ricsi Bandi és Peti volt a kiszerelő team. Peti a Barlang egyik felét Ricsi a másik felét szerelte ki. Bandi egy bag kötelet hozott ki a barlangból.
Mikor mindenki kiért akkor össze pakolás majd vissza a kocsikhoz sötétben értünk le. Majd sörözés lecsó főzés fürdés evés alvás
Ennyi fért ebbe a napba.
Nagyon jó kis nap volt.
3. nap, Péter értekezése
Pééééééteeeeeer!
Ezt nem hiszem el, valaki rázza a lábamat. A másik oldalamra fordulok, hogy még egy kicsit tudjak aludni, de ekkor egy másik valaki, hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül elkezdi énekelni – mit énekelni, üvölteni – a Bukott diák című nagy sikertelenségnek örvendő dalszerzeményt, amit azért csak korlátozott mennyiségben vagyok hajlandó elviselni, ezért sajnos fel kellett kelnem, és átmenekülnöm az étkezőbe. Ilyen napindítással az ember már bármit képes elviselni, még azt is, ha történetesen a föld alá kell lemennie, mozgólépcső nélkül. Hamarjában elfogyasztottuk a táplálékot, a Bukott diák átment a barlangkulcsért, és egyik pillanatról a másikra már ott is voltunk a magtárnál, ahol haszon nélkül termelik a hámozott szotyoládét. (Nagyon hosszú lesz ez a beszámoló…)
A nagy hátizsákokkal elindultunk az erdőbe, a Meteor barlang irányába. A Meteor barlang újabban (20-25 éve) kötélbiztosítás nélkül is látogatható, ezért a táskák nem voltak közcuccal terhelve, hamar odaértünk. Átöltöztünk, elrejtettük a táskáinkat, egy kukás zsákba begyűjtöttük az értékeket, és előreküldtünk egy lányt. A következő sorrendben mentünk: lánybanlány, lány, lány, lány, fiú, fiú, fiú, fiú, kukás zsák, fiú. Iszonyatosan jó barlangot találtunk. Közepesen technikás, létrás, lemászós, felmászós, kicsit nedves, de alapvetően száraz, gyönyörű barlangot. Lejutás után a Titánok termében becsokiztunk, és szétszéledtünk körülnézni.
Hatalmas, és gyönyörű barlang volt. Hófehér heliktitek táncoltak a mennyezeten, óriás cseppkőlefolyásokat, és cseppkőoszlopokat láttunk, hatalmas köveket kerülgettünk, engem nagyon magával ragadott a hely. Szűk egy óra alatt sikerült is csinálnunk egy csoportképet, ami alatt mindenki összeveszett mindenkivel. Elég humoros volt.
A képkészítésben nagyon elfáradtunk, ezért kifelé vettük az irányt. Kifelé kicsit betévedtünk egy omladéklabirintusba, de hamar kitaláltunk. A legizgalmasabb felmászás egy meredek síkos fal volt, a mennyezet 30 centivel magasabban, kicsit szendvicsnek éreztük magunkat. Boti fogáskeresés közben talált egy jó sziklazsebet, amiben csak 2 liter víz volt, és ráfogáskor fröcskölt. Kint hamar átöltöztünk, és erdei sétánk után visszatértünk a szálláshelyre. Itt csoportosítottuk az elvégzendő munkákat aszerint, hogy mi női munka, és mi férfi munka. És mi nem munka. Így lett egy csoport, aki kitakarított a házban, lett egy amelyik mosta a köteleket, és egy, amelyik visszavitte a kulcsot. A lányok hamar végeztek, mert ügyesek voltak, mi ellenben sokáig szenvedtünk. Szerencsére kisegítettek minket, úgyhogy a nemek egyensúlya helyreállt, és politikailag korrekt csoporttá váltunk. A kötélmosás után elhúztunk Szentmisére Csőszpusztán, és utána egy jó pizzára is beugrottunk (Csőszpusztára). Hazafelé úton (Csőszpusztán) már gyakorlatilag hagyománnyá vált, hogy Eszterékkel utazok (Csőszpusztára), de most velünk jött Klau is. Az úton barlangász énekeket, és barlangász helységneveket (Csőszpusztát) énekelgettünk. Klau megtanított társalgási szinten olaszul barlangászni és autót vezetni, de nagy részét már sajnos elfelejtettem. A barlangász nóták (Csőszpusztán) viszont azóta is kattognak a fejemben. Lehet emiatt orvoshoz is el kell majd mennem.
Csőszpusztára.
Na mindegy. Izgalmas hétvégét töltöttünk Csőszpusztán, fantasztikus élményekkel, és másfél kiló sárral tértem haza. Csőszpusztára.
A képek itt tekinthetők meg.