Magyar Cserkészszövetség
Barlangász Szakág
BARIT Barlangkutató Csoport Beszámolója 2018. 08. 19.-20.
Gergely Péter tollából

Random túra a „hegyekben”

Minden évben kétszer megrendezésre kerül a Budai hegyekben a
„Gyermekvasút nyomában 20 km-es teljesítménytúra”, egyszer nappal, egyszer pedig éjszaka. Idén elhívtam magammal a Baritot, hátha valakit érdekel a dolog. Csak úgy izzott a drótpostám, egyre záporoztak a jelentkezők, összesen hétfő jelentkezett, magamat is beleszámolva vasárnapon mentünk volna. (nyolcan)

Természetesen a tényleges találkozónál csak Boti és Eszter volt ott, még én is elkéstem. Sok telefonálgatás után kiderült, hogy ki mikor jön, ki nem jön, és ki fut.

Így hát eljött Eszter, Boti, Kléri, (aki saját bevallása szerint Fantom Baritos), Nóri, Vili, és nyilván én is csatlakoztam. Kléri inkább futni szeretett volna, így hát viszonylag gyorsan lehagyott minket.
Lassan mi is elindultunk, és az úton sok szakemberrel találkoztunk.
Nagyon élveztük a túrát, sokat beszéltünk a jogi személyekről, Kaán Károly bácsiról, egymásról, a barlangokról, (szóba került a Bátori-barlang biciklivel való kutatása) és a kilátókban a kilátásról is esett pár szó.

Mikor már Virágvölgy állomáson jártunk, hallottuk közeledni a vonatot, és megálltunk, hogy integessünk Klérinek. Mi ugyan láttuk őt, de ő nem vett észre minket, így csak a hozzáértő jegyvizsgáló integetett vissza nekünk. Később kiderült, hogy Kléri sosem futott még ilyen lassan, folyton keresnie kellett az utat, és gyakran meg kellett állnia térképezni. Úgy vettem rajta észre, hogy nem annyira élvezte a túrát.

Disznófő forrásnál érdekes jelenségre lettünk figyelmesek, amikor épp távozóban voltunk az ellenőrzőponttól. A pontőrök halk sikongatással, és mutogatással adták tudtára egy érkező túrázónak, hogy ne mozduljon. Egy közepes méretű Bufo Bufo ugrálgatott az úton, és a pontőrök attól féltek, – sőt, láthatóan rettegtek – hogy a gyanútlan bácsi eltapossa. A féltés éppenséggel jogos volt, hiszen egy ilyen manővert Magyarországon 10000 Ft pénzbírsággal honorálnak. Mi egy kicsit kreatívabbak voltunk, és rögtön eszünkbe jutott az Eszter által kötött békakirály. Amíg ketten előbányászták a hátizsák legmélyéről, én visszatartottam a Bufo Bufot, nehogy meglógjon. Nagy vidáman csináltunk kettejükről egy csoportképet, mire az igazi állat összevizelte magát, és elugrált. Úgy éreztük, hogy az emberek egy hangyányit hülyének néznek, úgyhogy hamar továbbálltunk.

Viliék is kicsit elfáradhattak, vagy másnap korán kellett kelniük, mert Normafa megállóhelynél felszálltak a vonatra. Innentől már csak a keménymag maradt. Nekünk még hátra volt 4680 méter a túrából.

Vacsora után történt, amikor az ördög már fölébresztette a Viliékben a gondolatot, hogy térjenek haza. Botond tudta, hogy az Eszter mindent a kezébe adott, hogy cipelje ő. Tudta, hogy Hűvösvölgyből indult, és Hűvösvölgybe tér vissza. Mégis megállt a túraútvonalon, levetette felsőruházatát, fogott egy lámpát, és a fejére kötötte. Azután a tervezett útvonalról letérve hozzáfogott, hogy tanítványaival belevilágítson a Farkasvölgyi víznyelőbarlangba. Mikor Botond Gergely Péterhez ért, az tiltakozott: Te akarsz bevilágítani a kínai fejlámpáddal? Majd inkább én bevilágítok a Fenixemmel. Botond ugyanis aznap nem hozta magával a Scuriont.

Eszter, – a legkedvesebb tanítványa mind közül – felkiáltott.
-Botond! A gödör mélyén látok egy Meles Melest. De nyakára – mily fájdalom – rászorult egy PET palack! Szánakozom rajta, hiszen már harmadnapja a gödör alján van, és nem tud mit enni.
Botond válaszolt:
– Ti adjatok neki enni.
Eszter hitetlen maradt.
– Dehát Ember! Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi gerinctelent, kisebb gerinces állatokat, magokat, erdei gyümölcsöket, gyökereket, és gombákat, ami egy ekkora borzot jóllakat!?
Botond megkérdezte tőlük:
– Hány kenyeretek van?
Péter válaszola néki.
– Három. Neked egy, Mózesnek egy, és Illésnek egy.

A túrát szomorúsággal vegyes vidámsággal folytattuk, és hamar befejeztük. Az úton eldöntöttük, hogy másnap, (illetve aznap délután, mivel már hajnali három óra volt) újra visszajövünk, és kimentjük a Borzot. Széchényi hegyen még hangosan kiröhögtek minket „Ti vagytok a békás csoport?” felkiáltással. Magunkban azon somolyogtunk, hogyha ezek tudnák, hogy mi a délutáni programunk, vajon mi lenne róla a véleményük.

A közeli játszótéren, a vonatra várva elfogyasztottunk egy üveg jó bort, és kipróbáltuk a drótkötélpályacsúszdát is. Megbeszéltük a borzzal kapcsolatos teendőket, átgondoltuk a feladatainkat. Eszter, és Boti reggel hat órakor, jómagam reggel fél hétkor feküdtem le.
Jó napunk volt.

Barlangi mentés 2018. 08. 20-án, a Farkasvölgyi Víznyelőbarlangban.
Kataszteri szám: 4732-14
A barlang védett, látogatása engedélyhez nem kötött, jogszabályban nem nevesített.
Faműtárggyal elkerített, vasajtóval nem elzárt barlang.
A barlang a BUDAPEST_XII. 30/A részletjelű erdőben (cseres-molyhos tölgyes) a Pilis-Budai Hegységben található. Az erdő természetvédelmi besorolása védett, a Natura 2000 hálózat része.

Az éjjeli órákra való tekintettel, és a következmények szigorú, és észszerű mérlegelése alapján a mentőegységek felkutatása csak dél körül történt meg, amikorra valamelyest kialudtuk magunkat.

Botond megkereste a Magyar Barlangi Mentőszolgálat egy tagját, felhívta a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálatot, és alaposan utánanézett más mentőszervezeteknek, és a lehetőségeinknek.

12:25 órakor Botond tájékoztatott, hogy a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat felvette a riasztást, de a vonulást csak később kezdi, mert kárhelyen dolgozik.
13:38 órakor személygépjárművel, és egy fő segítő személyzettel már megebédelve megközelítettem a Határ úti metrómegállót, hogy a metróval továbbutazva a kárhelyszínre érkezve nézéssel segítsem a Kutató-Mentőket.
13:59 órakor sikertelenül rádióztam Botonddal, mert beleszállt egy méh a nadrágzsebembe, féltem, hogy megcsíp, és nem tudtam koncentrálni a rádióforgalmazásra. Ekkor már a Határ úton voltam.
14:00 órakor sikerült felvennünk a kapcsolatot. Botond arról tájékoztatott, hogy Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat a vonulásban akadályoztatott, a mentést nem tudják elvégezni. A Szolgálat egyúttal felajánlott nekünk egy állat befogó rudat, mert érezték, hogy nem vagyunk teljesen analfabéták a kötéltechnikához, és biztatták Botondot, hogy végezzük el a mentést.
14:01:13 órakor Botond elrendelte a barlangi mentést, és riasztást adott ki hármunknak.
A barlangi mentést a mentésvezető a 2. fokozatba (közepesen nehéz), a nem mentőszolgálati mentések csoportjába sorolta.
A Farkasvölgyi Víznyelőbarlang a Barlangi Mentés Szakmai Szabályzata alapján közepesen nehezen járható barlang. (Egy mászóköteles szakaszt tartalmaz.)

14:07 órakor egy fő segítő személyzet gépjárművel visszajött értem, hogy a megfelelő védőfelszerelésért, kötél, és mentéstechnikai felszerelésért hazaugorjak.
14:08:52 órakor riasztási közleményt adtunk Ambrus részére, aki profán módon éppen piknikezett.
14:08:53 órakor Ambrus barátnője, Niki is magáénak érezte a felhívást, és közös döntés alapján a piknikezési tevékenységet felfüggesztették.
14:26 órakor a hölgy, aki az állatbefogó rudat át akarta adni nekünk, bejelentette, hogy kíváncsi arra, hogy mit fogunk művelni, és szívesen megnézné, ahogyan retkelünk, ezért a botot a kárhelyre viszi. Bejelentette, hogy amennyiben a borz sérült vagy beteg, gondoskodnunk kell állatorvoshoz szállításáról.
14:28 órakor eldöntöttük, hogy magammal viszek egy nagy pácsó hordót, ha esetleg szükség lenne rá a borz kiemelése, vagy szállítása közben.
14:51 órakor Gergely Tamás kt. a hordót használatra átengedte, egyúttal bejelentette, hogy ő is kíváncsi az eseményre, ezért velem jön. Mivel így gépjárművel tudtam megközelíteni a kárhelyet, első körben én beleegyeztem.
14:54 órakor tájékoztattam Botondot, hogy megkaptuk a hordót, hogy gépjárművel közelítem meg a kárhelyet, és hogy Gergely Tamás kt. elkísér engem. Botond nyugtázta.
14:55 órakor a találkozó pont az Edvi Illés úton, a 30/A, és a 29/A erdőrészletek találkozásánál (hajtűkanyar) lett kijelölve. (A találkozási pontot a helyszínre érkezésemkor saját hatáskörben 100 méterrel délkeleti irányba eltoltam.)
15:40 órakor megérkeztem a találkozási pontra egy fő kt.-val.
15:43 órakor találkoztam Ambrussal és Nikivel, akik megnézték, hogy hol van a sérült, és haza indultak a kötél, és mentéstechnikai szakfelszerelésért.
15:46 órakor egy fő kt.-val elindultam a parkolóból megközelíteni a kárhelyszínt.
15:53 órakor megállapítottam, hogy a borz siralmas állapotban van, teljesen kimerült, alig lélegzik.
Ugyanekkor Gergely Tamás kt. megállapította, hogy a borz éjjeli állat, és most valószínűleg csak simán alszik. Megállapítottam, hogy a sérült élettel összeegyeztethetetlen sérülésekkel nem rendelkezik, és nincs élettel összeegyeztethetetlen állapotban. Egyéb bizonyossági haláljelet sem vettem észre. A légzés elégséges volt, a keringést nem tudtam vizsgálni.

16:24 órakor megérkezett az Ambrus, és a Niki.
16:27 órakor megérkezett a Boti és az Eszter, opeljükben volt málházva A Kötéltechnika.
16:31 órakor a gépjárműveket lezártuk, és gyalogosan elindultunk a kárhelyszínre.
16:39 órakor megérkeztünk a kárhelyszínre, a faműtárgy mellett lepakoltunk.
16:43 órakor a mentésvezető eligazítást tartott, kijelölte a veszélyzónát. A terv az volt, hogy egy közlekedő kötelet építünk ki, és egy húzórendszert. A húzórendszer harmadoló volt. Bár a borz testtömege nem indokolta a harmadoló húzórendszert, úgy számoltunk, hogyha esetleges borztámadás történne, akkor a barlangban lévő mentőegységet a felszíni csoport egyszerűen kirántja a szorult helyzetből. Továbbá azt gondoltuk, hogy a mentőegység, amelyik egy két méteres bot végén egy Meles Melest fog egyensúlyozni, nem lesz képes a mászógépeit használni, ezért csak felakasztja magát, és a felszíni csapat kihúzza.
A barlang szájánál lévő standot, és a fix kötelet Botond szerelte be, a húzórendszer távolabbi pontját Eszter, és Ambrus szerelte. Én a kettő közti úton pucoltam a fákat, hogy a megfeszülő kötélnek majd legyen helye. A Niki elkezdett beöltözni.
16:52 órakor elkészültünk. Botond átnézte a rögzítési pontokat, és a kötélvezetést. Ekkor már ő is, és a Niki is teljesen slószban volt. Eszter elindult az állatmentő hölgyért.
16:54 órakor Ambrus dobott toboz kísérletet végzett a borzzal. A borz nyugodt maradt, de kicsit megrázta magát, tudtuk, hogy még mindig életben van.
17:03 órakor megérkezett Pavlovics Rita, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat önkéntese, egy állat befogó rúddal. Ugyanekkor elkezdtem felöltözni: slószt húztam, és felvettem a speciális karton páncélomat, ami utóbb feleslegesnek bizonyult.
17:04 órakor az állatmentő szakértői véleménye alapján módosítottuk a mentési tervet, elvetettük az állatbefogó rúd használatát, és úgy határoztunk, hogy a borzot a pácsó hordóban hozzuk a felszínre. 
17:05 órakor Niki, és én leszálltunk a barlangba.
17:06 órakor megkezdtük a betegvizsgálatot. Niki lépett először az állathoz, én vittem mögötte a hordót. A sérült eszméleténél volt, de nem kommunikált. Pupilla reflexet nem tudtunk vizsgálni a PET palack miatt. A légzés, keringés stabil volt, a szag erős.

17:07 órakor a sérültet elhelyeztük a speciális barlangi állatmentő hordóba, és megigazítottuk a hevedereket. A borz csendesen tűrt. Nem láthatott minket, és azt hihette, hogy már a borzmenyországba ragadtatott el.
17:09 órakor a borzot hordó hordó elhelyezésre került a faműtárgyon kívül, biztonságos távolságban, a veszélyzónán túl. Én elkezdtem kimászni, és Ambrus megpróbálta lehúzni a sérült fejéről a műanyag köcsögöt.
17:10 órakor Ambrus szikét kért, és levágta a palackot, mivel pusztán manuálisan nem sikerült neki azt eltávolítani. Az én jobbos kesztyűmben dolgozott. Ekkorra már az összes mentőegység szerencsésen kiért a barlangból, és mindnyájan körülálltuk a hordót.

17:11 órakor Pavlovics Rita önkéntes mobil rádiótelefonon felkeresett egy fő egészségügyi szakszemélyzetet. Az egészségügyi szakszemélyzet elmondta, hogy az általa megismert információk alapján az állat életképes, szabadon engedhető, a további vizsgálódások feleslegesek.
Ugyanekkor mi is megállapítottuk, hogy mihamarabb szabadon kell engednünk, a reanimálástól eltekinthettünk, hiszen az állatklinikai halál még nem állt be.

17:12 órakor a borz figyelmes lett, érdeklődővé vált, körül nézett, és egyszerűen kimászott a hordóból. Mi utat engedtünk neki, és ő elcsámborgott. A hátsó lábait kicsit nehezen használta, de valószínűleg helyre fog jönni.
17:14 órakor elkezdtünk standot bontani, elpakolni, átöltözni. A mentésvezető szóban értékelte a munkánkat, és megköszönte a részvételt. Az önkéntes megköszönte nekünk a mentést, és felajánlotta, hogy bármikor riaszthatjuk a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálatot.
17:47 órakor teljesen elpakoltunk, és felkészültünk a helyszín elhagyására. Elköszöntünk egymástól, és én átültem a Botiék kocsijába, hogy már ne kelljen hazamennem az esti Baritos tűzijátéknézés előtt. Az is nagyon jó volt, de arról már nem írok beszámolót, az idő előrehaladott voltának kényszerítő súlya alatt.

A borz megtalálása, és a mentőegységek kiérkezése között 14 óra telt el.
A barlangi mentés 1 órán át tartott, és hét fő vett benne részt.

Kun Botond barlangi túravezető
Szabó Eszter barlangi túravezető jelölt
Kuzmich Ambrus barlangi túravezető jelölt
Rehány Nikolett, barlangi túravezető jelölt és egyben a Magyar Barlangi Mentőszolgálat próbaidős tagja
Pavlovics Rita, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat önkéntese
Gergely Tamás katasztrófaturista
Gergely Péter hivatásos szakember

A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat bejegyzése a történtekről: https://www.facebook.com/kutatomentok/posts/10156443289945941
Általuk kisebb hírnévre is szert tettünk: https://index.hu/mindekozben/poszt/2018/08/24/ezert_se_szemetelj_az_erdoben_majdnem_megolte_egy_pet-palack_borz_benot/

Térkép:
Forrás:
termeszetvedelem.hu

Köszönet a beszámolóért Gergely Péternek.