2016.04.15-17. Bükk

Megkésve írok a honlapra, mert azóta már sok minden történt, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy idén is voltunk a Bükkben!

A hétvégét Vili szervezte Nóri segítségével. Ezúton is köszönjük nekik ezt a csodás hétvégét.  A szállásunk a Bükk-fennsíkon volt, egy apró mézeskalácsházban. Kályhájával tökéletesen ki lehetett égetni bármelyik nadrágot. De ne menjünk úgy a dolgok elébe.

Mivel sokan voltunk, ezért két kocsival mentünk. Az első autó melyre épp akkortájt került fel a Fakivágás, faápolás felirat, viszonylag korán elindult Budapestről, fedélzetén Eszterrel, Klauval, Bandival és Botival. Délelőtt és koradélután még a Harcsában voltunk, így tiszta overálokról szó sem lehetett. Kényelmesen elfértünk, pedig cucc is volt bőven. Út közben Miskolcon kissé megtréfált bennünket az OSMand, de végül csak sikerült megszerezni mind a ház kulcsát, mind a péntek este kevésbé szokványos kenyeret. A miskolci teszkóban nem voltak már túlságosan kedvesek az eladók a sor végén állókkal, így zárás magasságában. Végül elfogadták az Erzsébet utalványt is.

A házat könnyen megtaláltuk, majd egy füstmentes (NEM!) begyújtást követően becuccoltunk minden hasznos és haszontalan eszközt a kocsiból, hogy reggelre behavaztassuk őket a gerendákban élősködő állatok által.

Már jócskán belelógtunk az éjjelbe, mikor a Fehér Nyílvessző is befutott. A volánnál Gergő, utasként pedig Nóri is Vili növelték a tengelyterhelést. Mivel rég találkoztunk, lecsúszott némi szénsavas nedű, s hamar világos lett.

20160416_112848_atmeretezett

A pihentető alvás után begelés, bőséges reggeli, a személyes felszerelések összepakolása, barlangkulcsok felvétele és az indulás volt a menetrend. Első utunk a méltatlanul elfelejtett K. Lajos-barlangba vezetett, melyet, ha nem is könnyen, de megtaláltunk. A kötelet Eszter rögzítette, majd szépen jött sorban a barit. A tökgyalun személy szerint fennakadtam, le kellett venni nem csak a slószt, de az overált is. Szerintem találó nevet kapott ez a szűkület. Nem csak én szuszogtam a szűkület túloldalán, de innen kitágult a barlang, s egy cseppkövekkel gazdagon díszített guanós aljú terembe ereszkedtünk be felülről. A termet nem igazán jártuk be, mert sok denevér volt még ilyenkor a barlangban, csokizás után inkább kifelé vettük az irányt.

20160416_103947_atmeretezett

Szombatra volt még egy barlang betervezve, mégpedig a Szepesi-Láner-barlangrendszer Szepesi ága. A létrasoron lefele mindenki ügyesen vette az akadályt, még a kb. 25 méter magas létraóriás sem okozott problémát a jeles csapatnak. Az aknasor alján először a tó felé indultunk, majd a még szárazon járható végpontról, a tó partjáról visszafordultunk. A létrán először még nem másztunk fel, hanem tettünk még egy rövidke, kb. egy órás túrát a másik ágban is. Itt egy idő után nagy vizek voltak, sokat kellett travizni, lassan haladtunk, s mindenki éhes és szomjas volt, így kifelé vettük az irányt. Mindenki várta a fényre vezető létrát, de sajnos már sötét volt mire kiértünk. Az ampullák elapadása után gyorsan visszatértünk a házba, ahol pikk pakk elkészült a keretmesevacsora, a Csilis bab. Egy számomra új recept alapján tejföllel fogyasztottuk, ami kiváló újítás volt mindenki szerint.

A só és citromkarikák, majd fogmosás előtt bevettünk némi altatót, s nyugovóra is hajtottuk fáradt fejünket.

Vasárnap reggel az összepakolás után elindultunk Bükkszentlászló határába felkeresni a Mexikóvölgyi-víznyelőbarlangot. Az út mentén folyó patak túloldalán találtuk meg a vasajtót, melyet a kulcsunk nyitott is. A barlang egy cseppköves aknával indult, majd némi labirintusszerű járatokon átjutva egy másik hasonlóan tágasra oldott, mégis elég csekély mélységű aknával folytatódott. A harmadik aknát nem értük el, először engem vert vissza a szűkületsor, Ami nem meglepő, de a következő szűkületen Eszter az elmondása szerint csak slósz nélkül fért volna át. Hamar letettünk a Nagy-aknáról. A Kristálymúzeumban hosszas tanácskozás után szétszéledtünk, majd szépen sorban kievett minket a fene a barlangból. A bejárat előtt méteres avar gyűjt össze, melyben kiválóan lehetne birkózni, gondoltuk. Egy autó ezen feltevésre gyorsan meg is állt. Nem tudjuk azóta sem, hogy szurkolni, vagy pedig csak készített rólunk egy szelfit.

A köteleket még Miskolcon kimostuk a Szinvában, a 9-es misét pedig kényelmesen elértük a Szent Imre templomban.

20160417_171840_atmeretezett

20160417_171606_atmeretezett

Nagyon szuper hétvégét tudhatunk a hátunk mögött, jó, hogy ily sokan ott voltunk!

 

Boti