Március 12. , szombat

Béke-barlang

Reggel 6 előtt már rég keltem. De ezen a napon megérte! Nagyon korán találkoztunk ugyanis, hogy már a túránk első napján is tudjunk barlangászni. Már délelőtt Aggteleken voltunk, és a hidegben vehettük fel tiszta overálljainkat, és szexi aláöltözeteinket, nem ebben a sorrendben. Nagyon idegenkedtünk (főleg én) a hideg vízben, hideg barlangban szétázástól, érdekes, hogy pár nap múlva már teljesen természetes volt, hogy csurom vizesek vagyuk. De erről majd még később.

A Barlangba beérve mozgólépcső fogadott, pontosan 465,11 m/s sebességgel mozgott, ami kicsit talán soknak tűnik, de azt figyelembe véve, hogy a környezetében is minden pontosan ilyen sebességgel száguldott Földünk forgástengelyéhez képest, már korántsem olyan ijesztő mint elsőre. Szóval a luxuskörülmények adottak voltak, így az (ekkor még csak 5) barlangász vidáman folytatta útját felegyenesedett derékkal az emberméretűnél nagyobb folyosón. Ilyen szépet még nem láttam, de ezt sem mondhattam el magamról csak pár napig (erről is később)!

Mentünk-mendegéltünk lehagytuk már a 77-es számot is a barlangban, amikor megéreztük a bakancsunkban az első vízcseppeket. Ezután már viszont egy szempillantás alatt a derékig érő vízben találtuk magunkat! Király volt! Nem kicsit, nagyon!

Sokan állati hangokat adtak ki magukból, amitől én állati ideges lettem egy idő múlva, de szerencsére ezt nem tudták meg a többiek (eddig…). Akkor határoztuk el, hogy elindulunk kifelé, amikor két társunk egymás után találta meg a barlang legizgalmasabb részét, azaz egy csúszdázás után a nyakig érő vízben találták magukat.

 

Kifelé én már nem gyönyörködtem annyira a szépségekben, csak az orrom elé néztem. Vagy még oda sem, ugyanis egyszer csak a nyakig érő vízben találtam magam, ami csak azért ért nyakig, mert esés után rögtön elkezdtem taposni! 😀 Ezzel az akciómmal a többieknek olcsón tudtam mosolyt csalni az arcára!
Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság…? (akarom mondani állatság, mert hát van annál nagyobb állatság, mint egy 10 fokos barlangban bemenni a 9 fokos vízbe?)
(Boldi)

 

Vasárnap

Magas-tetői-barlang

Vasárnap délelőtt misét vadásztunk. Sok internetezés és telefonálás árán nagy nehezen sikerült felhajtani egy környékbeli templomot Tornaszentandráson, ahol épp akkor kezdődött a mise, mire odaértünk. Egy nagyon hangulatos, román stílusú templomban volt a mise, mely arról nevezetes, hogy ikerszentélye van. A szentmise végén kaptunk egy rövidke idegenvezetést a templomban. A nap legmókásabb része az volt, amikor bementünk a templomba, leültünk a második sorba. Az atya már beöltözve igazgatta a sekrestyést. Leültünk, mindenki nézelődött, majd az atya nekünk szegezte a kérdést: A misére is maradnak?
Aznap az Almási-zsombolyra és a Magas-tetői-barlangra volt engedélyünk. Először a Magas-tetői-barlangot kerestük meg. Nagyon szép helyen, a Szádvárral szemben lévő hegyoldalban nyílik.
A barlang beszerelését NG vezette, én mentem másodiknak, majd szépen sorban a többiek.
A barlangban két köteles rész van. Az egyik a bejáratban, a másik egy kicsit beljebb. A kötélről leszállva egy viszonylag nagy teremben találtuk magunkat, melynek ékköve egy kb. 3 méter magas cseppkőoszlop volt.
Kifelé Boldi jött a sor végén, s szerelte ki a kötelet a barlangból. Innen NG terepbejárásra ment, a többiekkel pedig az Almási-zsomboly felé vettük az irányt.
(Boti)

Almási – zsomboly:

Miután végeztünk a Magas-tetői barlangban, elindultunk az Almási – zsomboly felé. A barlang előtt gyorsan bebageltük a köteleket és elkezdtünk felkészülni arra, hogy leereszkedjünk 80 m mélyre. A barlang kötélzetét Boti és Boldi szerelte be. Őket Ambrus követte, majd Ricsi és Bandi ereszkedett 80 m mélyre.

Az ereszkedés közben gyönyörű cseppköveket lehetett látni. Lent a zsomboly aljában egy olyan látvány fogadott minket, ami nagyon ritka: egy kis tavacska volt a cseppkő fal alján, ami a majomhidas ágban sokkal jobban megtekinthető lett volna. Lent ettünk egy kis csokit meg szalonnát és elindultunk felfelé.

Boldi ment elsőnek majd Ricsi követte. Boti, Bandi és Ambrus maradtak kiszerelni a köteleket. A barlangban felfele jövet egy ismerős hangra lettünk figyelmesek: Gergő is odaért és beereszkedett utánunk, de csak a feléig. Szép lassan kiértünk a barlangból. Gergő kimentett egy békát a zsombolyból. Össze pakoltunk és elindultunk a szállásunkra.
(Ricsi)

Hétfő

Baradla

Szép hétfői napon nekivágtunk a Baradla hosszú túrának a Retek-ággal karöltve. Kora reggel bag-el a hátunkon vettük be a barlangot.

Kolosszális méretű termeken haladtunk végig, cseppköveket nézve és karácsonyfa maradványt keresve. Út közben találkoztunk egy kedves bácsival, aki a barlang térképezésén dolgozik és minket is bevezetett a rejtelmeibe. Ebédünket a barlangban lévő padokon fogyasztottuk el, miközben a hangulat a tetőfokára hágott és jobbnál jobb témák jöttek elő.

Innen már nem volt messze a Retek-ág, ahol a kalandok kezdődtek (és a mozgólépcső). A Retek-ágat rögtön egy térdig lábmosással indítottuk. Utunkat a patak mutatta, de a séta mellett mászásra is volt lehetőség. Közben szebbnél szebb képződményeket láttunk és nagyon óvatosnak kellett lennünk. Amiket láttunk: álló cseppkő, függő cseppkő, cseppkőoszlop, farkasfog, anyósnyelv, baldachin (baldacsin), szalma cseppkő és retek cseppkő.

 

Mivel az időnk fogytán volt, ezért gyors csokizás után elindultunk vissza a főágba. Kifelé a vizes overallban nyomtuk, de ez senkit sem zavart. Megnéztük az ország legnagyobb cseppkövét is, a csillagvizsgálót.

Útközben még az előttünk lévő turistacsoportot is beértük. Végül néhány gombnyomással fejeztük be a barlangtúrát, ami eszméletlen király volt.
(Adri)

Kossuth-barlang

Miután a csudálatos Baradla hosszútúrának mind a 6,7 km-ét Retkestül végigjártuk, fejedelemhez méltóan megvacsoráztunk, pilledtünk egy keveset, gyalogszerrel közelítettük meg a közeli Kossuth barlangot. Nem feledkezve meg Kossuth Lajos március 15-i kapcsolódásáról sem.
A taktikánk világosan kiforrott volt: Átöltözve megyünk, úgy is jövünk, overál alá kevés cucc, a kijáratban majd max felülre valami száraz az overál helyett.
Merthogy ez egy szügyig vizes téma volt. Legalábbis erre számítottunk. Túravezető Kun Botond helyismeretére hagyatkozva szálltunk le, de a járatok a táró utántól valahogy olyan nehezen kiismerhetőek voltak. Mintha tudása kissé megkopott volna. Túránk végpontjánál (volt vagy 100m-re a bejárattól, a közvetlenül a Moraj-forduló előtt lehetett) Látszólag egy továbbjutási lehetőség kínálkozott, ami nyakigmerülést követelt.

Boti miután ledobta (tette) kesztyűjét óvatossan belemerült a vízbe, majd pár tempó után elnyelte őt az ismeretlen zubogás hangja. (Meg előbb még egy kanyar.)
Pár perc és némi értelmetlen kiabálgatás után jobbnak láttam követni az uraságot, így csak a változatosság kedvéért kesztűs kézzel feküdtem neki a víznek és próbáltam az árral szembe valami úszást produkálni. Egyébként a víz nem tűnt annyira hidegnek mint a Béke barlangban volt, akkor azt gondoltam, biztos a kevesebb aláöltözetben nem szoktam hozzá a kellemes meleghez, de utólag kiederült, hogy ennek a barlangnak tényleg melegebb a vize.

Meg már előre mozogtam, hogy ne fázzak. De a sodrás bizonyult erősebbnek, az overál mint valami vitorla erre még tett egy adagot, így valószínűleg nem nézhetett ki túl jól, amikor állig merülve elkezdtem hátrafelé dőlni az első tempó után. Boti meg is kérdezte, hogy jól vagyok-e. (Egyébként igen.) Gyors konzílium, járat megy tovább, de felejtős, húzzunk a ****ba. Visszafelé már jóval gördülékenyebben ment a téma, Adri is szinte suhant a kapaszkodóköteles traverzen kifelé.

A táróban már érződött az éjszaka hűvöse, ezért egymás bevárása nélkül két csapatban rohantunk vissza a szódáshoz. Másnap aztán kiderült, hogy nem a helyismerettel volt a gond, hanem a vízállás két napja még szifont tett oda ahol visszafordultunk, és még most is méterekkel az átlag vízszint fölötti volt.
De jó kör volt. Egészen élvezhető.

JSz!

Bandi

(a képeket Ambrus készítette fejkamerával)