Február…kinek mi jut erről az eszébe, a déli féltekén biztos egy jókora banán leszakajtása sem egy egetrengető esemény, ám itt igazán különleges lett volna a szemerkélő hidegben, feltéve, hogy éldegél-e banánfa a Ferenc-hegy trafóházának közelében. Akik ott voltak, egy emberként állíthatják, hogy nem, viszont a valóságban igent mondtak, mégpedig arra, hogy egy jót túrázzunk a Ferenc-hegyi barlangban. Nevezetesen: Kata, Eszter, Adri, Anna, Laura, Viktor, én. Beugrottunk a szkafanderbe, és már lenn is voltunk a gyülekező teremben. Miközben Anna a gerincbántalmainak okozóját és időpontját próbálta kideríteni Katán keresztül, megkaparintottam a mózesi szerepet, azzal a szózattal, hogy a Bocskay-Mixer-Állatkert útvonalon vonuljunk. Így is lett, némi kitérő után fel is feküdhettünk a Bocskay napozó-lepényére, továbbmenve pedig megszemléltük a méltán Barit-folyosónak hívott járatot. Mixer Nagyúr nem fogott ki rajtunk, viszonylag könnyen megleltük Katával az Állatkert felé vezető utat. A mérnöki precizitással megálmodott nevű III. sz. főhasadék a maga hasadék jellegében igen szép volt, akadtak izgi lemászások, a Gomba-teremben pedig visszafelé vettük az irányt a Hévforráscsövön keresztül az Omladék-teremig. Itt elfogyasztottuk javainkat, utána pedig némi szabad program következett, megtornáztattuk, amit meg kell, egy igen szűk szűkületben, míg végül Anna és Kata megtalálták a tervezett nyomvonalat (térképen a Bejárat alatt balra, derékszögű kanyar, gömbfülkék). Szegények a saját koporsójukban érezhették magukat, annyira nem ember méretű helyeken sínylődtek által. Így az a döntés született, hogy happyend-es Jancsi&Juliskázunk, visszatérünk a már megjárt úton. Vidáman másztunk ki a hegy gyomrából, a vizes aszfaltra még egy kis 1:1 sár-angyal is készült némi ‘kicsi a rakással’ megdobva, nehogy lekopjon.

Nagyi már várt minket a Batthyányn, előkerültek az étvágyak, a húsos és édes palacsinták pedig percek alatt barlangász lányok (és két fiú) martalékává váltak.

Vili