2015 márciusában, épp péntek 13-án, este érkeztünk meg Jósvafőre Szabó Gergő, Vili és jómagam. Emőke, Hubert és Nagy Gergő is megérkezett éjfélre, így teljessé vált a csapat.

Szombaton a kényelmes ébredés és reggeli után négyen céloztuk meg a Baradla Retek-ágát, amíg Emőkéék a felszínt vizsgálták a szemerkélő esőben. A bejáratnál kiderült, hogy korán ki kell jönnünk, ezért meglehetősen nagy léptekkel vágtunk neki a betonjárda dzsungelnek. A Retek-ág cseppkőgazdagsága mindannyiunkat lenyűgözte, leszámítva azt a szerencsétlen békát, aki kétségbeesetten ugrált el csizmáink elől. Kifelé menet plusz látványosság voltunk koszos ruháinkkal a nagyérdeműnek, akik kisebb riadalommal néztek ránk.

Vili vezetésével finom spaghetti született a rezsón, ami némi lelket öntött fáradt testünkbe. Rövid üldögélés után indultunk el a falu szélén levő Kossuth-barlanghoz. A föld mélyéről érkező Amphorás búvárok „Jó fázást!” köszöntése igaznak bizonyult, hamar derékig merültünk a 13 fokos, felkavart vízben. Lépővasakon és kötélhidakon vezetett az út a barlang vége felé levő stégre, ahonnan érdemben csak búvárok jutottak tovább. Rövid szusszanás után hamar kiértünk, majd szalamandrák gyűrűjében megindultunk kipróbálni lakóhelyünk „Photoshopposnak” nevezett fürdőjét. Az este utolsó nagyobb élménye helyi barátunk, Ábel, ajándéka volt: a szarvasból készült gulyás hamar a múlt részévé vált.

Nemzeti ünnepünk reggelét a határ túloldalán, Kecső falu templomában kezdtük. A meglehetősen szokatlan, kevert nyelvű mise után kényelmesen indultunk a Vass Imre-barlanghoz. Ide sajnálatos módon csak hárman mehettünk NG erősödő megfázása miatt. Fényárban úszó narancsszín cseppkövek szegélyezték a főág nagyobb részét, amit elhagyva szűk, vizes részeken haladtunk a végpont felé. Pechünkre hamarosan mély víz állta utunkat, így visszafordulva ismét megcsodáltuk a barlangot. Rövid pakolás-takarítás után már hasított is velünk Gergő Toyotája Budapest felé.

 

Kellemes, családias hétvége volt, ami hamar ismétlésért kiált.

 

Tamás