– Csapassuk! -szólt Boti a csillógós overálban, s mi zengtük rá kórusban: -Hát csapassuk.
Előtte azonban, hogy a jelenlevőket mind dokumentáljuk, az átöltözés színterén csoportképet lőttünk.
Jelen volt még, ha a képnek hinni lehet, a barlang kitartó bontója: Bandi, új overálban surrogó Marci, Eszter a varázsütésre kialvó fejlámpával, Vili, csak így csizmásan-lazán, Viktor munkásnak öltözve, a kamerába sose néző Nóri, valamint én.
Marci vezetésével zúztunk a mélybe.
Az út során csak a szűkületek után vártuk be egymást, ekkor készült a fenti kép is. Vili sárga fényű lámpájának (és a fotosopnak) hála, a barlang barátságos színben tűnik fel. Bandi a kövek mögött épp életet keres egy tócsában.
A bontás helyszínére érve az eddigiektől eltérő módon rögtön táplálkozással kezdtünk. Az időváltozástól, vagy mert mindenkit meglepett a tavaszi fáradtság, nehezen szántuk rá magunkat a munkára. Arra nem is vállalkoztunk, hogy a lehúzott bidonok számát feljegyezzük, csak ástunk. A depózás e nagy létszám mellett nem volt probléma. Vili az építész vénájával mesteri falat húzott a kivájt agyagból. Akár ennek a falnak a tetejéről is készülhetett volna az alábbi kép:
Középen Szauron Szép Szeme, de a mögötte parázsló fény nem a Végzet Hegyéből származik, csak a fejlámpáink világítanak barátságos spektrummal.
A bontás eredményeiről: az új rész rövid vízszintes szakasz után újra felfelé indul. Az anyag jól bontható, egy pajszernyi feszítéssel nagy adagokat lehet kifordítani. A bontás szűk keresztmetszete a bobbyk húzogatása és töltése. A másik eredményünk, hogy a Boti által kutricaként emlegetett helyre (az a kis kamra, ahonnan felfele indul el a bontás) most már kényelmesen bújhatunk be. Korábbi bontások le nem szállított agyagjai nagyon leszűkítették a járatot.
Műszakváltáskor a szokottnál hosszabban időztünk a mogyoróink, diákcsemegénk és csokink társaságában, és nyilván erről is van egy kép:
Tízkor elindultunk kifele. Az előző beszámolóban említett rendszerbe csúszott hiba, a kis mag, ami talán mandula, erős csírázásnak indult. Már a múlt héten is megfigyeltük, miként nyújtózkodik szegény a nemlétező napfény irányába. Ezen a héten kimentettük a szerencsétlent, ami közben immár bő három centisre nőtt:
A troglocsíroidok családjába tartozó kis életet elültetjük, és néhány év múlva kiderül, valójában milyen kajából származik. A növekedését hamarosan élő webkameraképen közvetítjük.