Viszonylag kicsi, ámde annál lelkesebb társaság gyűlt össze az e heti bontásra: Boti, Ambrus, Marci, Gergő és Viktor. Egy kötélvásárlás és egy gyors öltözés után 19 óra körül már bent is voltunk a barlangban. Nagy célokkal mentünk le:
- 1. ma át kell lyukadni (ez volt N.Gergő utasítása)
- 2. megdöntjük az eddigi 25-30 körüli bobby kitermelési rekordot.
Jó ütemben, szép tempót diktálva pikk-pakk beértünk a bontáshoz, most is megjegyezve, hogy mennyire utáljuk a gebődős-szopódós-kúszós részeket. Ambrus egyre inkább kiteljesedő barlang fotózási tudományának (és remek kis fényképezőgépének) hála viszonylag sok kép készült az alkalomról.
Szauron szeme, az épülő Minas Tirith, a Banyapók és Marci
A bontás többé-kevésbé úgy maradt ahogy legutóbb hagytuk, leszámítva, hogy elég sokat omlott és hogy a múltkor bent felejtett szerszámokat eltemette az omladék. 🙂 Boti hősies helytállásának és fáradhatatlan pajszerozásának köszönhetően nagyon jól tudtunk haladni: zsömlényi és kézilabdányi darabok hullottak a falból.
Akik régen jártak a bontásban, azoknak egy kis leírás: az alagút a bejárat után azonnal derékszögben balra fordul, majd 4-5 m után beér egy kicsit tágasabb részbe, ahol 2-3 ember is elfér. Ezután elég szűken, keszekuszán, de alapvetően felfelé tart mígnem 4-5 m után beleütközik a szikla plafonba. Itt három oldalról szikla vesz körül, a negyedik irányba lehet haladni. Levegő az nem nagyon van bent, az is gyorsan elhasználódik és a törmelék a bontó és a legközelebbi bobbyzó embernek egészen biztosan a fejére-lábára-kezére hullik. A hely több módon is alkalmas (ön)gyilkosság elkövetésére: bontás közbeni eltemetést, illetve elgázosítást is lehet alkalmazni.
Az alagút bejárata, a balra kanyarodás előtt
Depózó hely, egy kisbag, a Bobbykat számoló felírótábla és Gergő
A bontás az omladékos agyagnak, a kiváló szerszámoknak és az adoniszi felsőtesttel megáldott, mindent kibíró, jóképű, jó kiállású bontó brigádnak köszönhetően nagyon jól haladt. Fél tíz körül elhangozz a bűvös mondat kívülről: „még 3 bobby és megyünk!!!”. A bontás legvégében kapirgálva nem igazán értettem, hogy miért pont 3 van még hátra, de gondoltam legyen… Befejezve a munkát és kimászva az alagútból minden világossá vált. Még 3 db bobby kellett ahhoz, hogy elérjük a bűvös…
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
DOBPERGÉS!!!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
40(!!!), azaz negyven(!!!), azaz fourty(!!!), azaz vierzig(!!!) bobby kitermelési álomhatárt! Badum-tüss! 🙂
Ezen nagyon szép eredményen felbátorodva (ámde magunkat ismerve nem meglepődve) önelégülten, a jó munka végeztével és érzésével megzabáltuk az összes csokinkat és diákcsemegénket, aztán elindultunk kifelé a barlangból. Itt jegyeznénk meg mindannyiunk egyöntetű véleményét: a különböző magok, aszalt gyümik és és diákcsemege szerű dolgok sokkal-sokkal jobban esnek a barlangban, mint a 10 tábla csoki! 🙂 A további csoki mérgezéseket elkerülendő, javasoljuk, hogy ezentúl inkább ilyet (is) hozzon mindenki magával!
Kifelé menet mindenképp szükségét éreztük egy csoportkép készítésének, amin megjelenítettük a negyvenes, igen szép teljesítményünket. Az alábbi két megoldás született:
A bejárattól nem messze találtunk két bat-et, akik befelé jövet még nem voltak ott. Érzik ők is a tavaszt és ébredeznek a kis háziállatok! 🙂 Az egyik egy kis patkósorrú, a másik pedig egy nagy közönséges volt. Az utóbbi fenyegetően és támadólag mozgatta felénk hatalmas füleit, ezért jobbnak láttuk békén hagyni őt.
Az áttörést ugyan most is elhalasztottuk, de kellemesen kifáradva, sikeres és eredményes bontási alkalmat elkönyvelve tértünk haza a műszak végén. Jövő héten ugyanitt, ekkortájt várunk mindenkit! Gyertek, jó lesz! 🙂
Addig is pedig szóljon az e havi negyvenes: