November 28. A naptár ekkora csütörtököt mondott. És ha csütörtök, akkor ugyebár mi más mint harcsa. Fél hét körül értem a Kőfejtőhöz,
ahol a kocsmában Csaba-Boti-Kázmér triumvirátus éppen a Tejhasadék zsaluzásán agyaltak (!!Semmi tivornyázás, kőkemény fejtörés!!), ott
volt már Anna is, majd pár perc múlva Dalma is megérkezett. Egy ideig még ment a tétovázás, hogy most akkor ki jön barlangba, ki nem jön,
mikor jön, és hová, meg hasonlók, de perceken bellül döntéssel lett lezárva a zsaluzatos téma (Legalábbis továbbiakig felfüggesztve), Így
négyen: Anna, Dalma, Boti, és Én nekivágtunk a beöltözésnek, mialatt megcsodáltuk Dalma átültetett lábú overálját. Ezután pedig a
Harcsaszájhoz somfordáltunk. Célpontunk kissé határozatlan volt, több helyet is beterveztünk, kapirgálás jelleggel, meg a Gádorosnál egy
kötelet. Ez utóbbi közepes mennyiségű felszerelést igényelt, melynek transzportálását csoportunk legmagasabbfokú bagcipelő gyakorlattal
rendelkező tagja végezte Boti személyében.
A sár most is ötödik rendíthetetlen túratársként kísért végig minket. Először a malacfürdető fölött néztünk egy keresztjáratot, ami
egyszemélyes kőpakolást jelentett, de mivel ez egy nagyobb légvételű projektnek tűnt így továbbhaladtunk a Gádoros felé. Itt a profik
(Dalma és Boti) nekiláttak a munkának, Boti egy pillanat alatt berakta a kötelet, ezalatt Dalma a kevésbé profikat csomózni tanította, majd Ő
is fölment, és nekiláttak a kereszthasadéknak. Telt múlt az idő, Anna és én lent csoki és krumplicukor majszolással is foglalkoztunk, igaz,
plafonnal voltunk védve, de azért néhányszor kerülgetett a frász, amikor pár méterrel melletünk csapódott be valami bontási törmelék.
Még életemben nem slószoztam, de most eljött ez a pillanat is, Dalma slószával egy kacifántos beöltözést követve sikerült magamat
felügyeskedni (Fő segítség Boti volt) a bontási helyre, majd a szűkületen beküzdöttem magamat (Minden gyönyörű csepkőbevonatos) egy
két fő számára bőven kényelmes helyre, és a látvány az valami állkapocsernyesztő volt. Egy kb. fél négyzetméteres falrész
kalcitkristályokkal volt tele, méghozzá 2-3 cm-es nagyságúakkal. Felejthetetlen. Sajnos az idő kifelé dirigált minket, így ismét
slószhasználatra kényszerültem. A kb. hatméteres ereszkedés közepére már sikerült úgy nagyjából egyenletesen lassan ereszkedni
stopcsigával. Mindenki nagy megkönyebbülésére végül én is, és Dalma slósza is élve lejutott. Rohadt jó volt… Végül Dalma is lekeveredett
Boti kényszermegoldásával. Kifele már minden menetrend szerint működött, éjfélre kint voltunk. Hószálingózás kíséretében öltöztünk
át, és ami talán a nap fénypontja: Dalma mindenkit kapuig fuvarozott. Budakeszin két valami „RENDŐRSÉG” feliratú ruhát viselő fazon
megállított minket, de minekután hajnali negyed egykor „Jó napot!”-tal lettek köszöntve, nem lett semminemű összetűzés.
Pozitív élmény volt, kell, hogy legyen folytatás

Bandi