Már a tavaszi lengyelhonban tett túra után körvonalazódott, hogy lesz még folytatása a lengyel barlangok megismerésének, s az őszre el is kezdtük szervezkedni.
Több hétvégét is kitűztünk, s Jagának, helyi vezetőnknek a kezébe adtuk a döntést, hogy mikor tud minket fogadni. A készülés két combos gyakorlásból állt, amit a már bevált feneketlen tó melletti parkban bonyolítottunk le. Eljött az indulás napja, s fél 4-kor már robogtunk is kifelé a városból a Fehér Nyílvesszővel. 6 órás utunk végén ismét Wojteknél kötöttünk ki, Zakopane külvárosában, a már ismerős panzióban. Ezúttal nem voltunk egyedül, ott töltötte a hétvégét egy gyerekekből álló egyházi kórus is. Péntek este gyakoroltak a másnapi versenyre, sajnos csak egy akkordot tudtak, de legalább azt szépen.
Egy földszinti szobában voltunk elszállásolva, ahol pont 5 ágy volt, ami nem recsegett annyira, mintha kétszer annyira recsegett volna. Esti mesét azért nem kellett olvasnunk.
Pénteken Jaga üzent, hogy a repülő, amivel jött késik, s szombaton még nem, csak vasárnap tud majd kalauzolni bennünket. Mivel nagyon szép időt mondtak a hétvégére, rögtön kitaláltuk, hogy a Sasok útját fogjuk bejárni. Kicsit aggódtunk, hogy a gigabarlangászás hogy fog megvalósulni, hiszen vasárnap szinte csak fél napunk van, s az majdhogynem a barlanghoz való fel, illetve lemenettel elmegy. Arra jutottunk, hogy az sem gond, ha hétfőn jövünk haza, csak barlangásszunk egy keményet.
Szombaton egy kiadós rántotta után neki is indultunk a hegyeknek. A Gáspár csúcs 1988 méter magas ormát gyalogszerrel értük el, ellentétben a többi néppel, akik a kabinos felvonóból élvezték a tájat, s egymás szagát. A nappalok rövidsége, a késői indulás, s az erőnk hosszú távú beosztása miatt a Sas-út elejéig mentünk csak, de nagyon élveztük mindannyian a tájat, a társaságot, a visszhangot, a Svinica 2301 méter magas csúcsát. A meredeken lejtő ösvény annyira nem nyerte el a tetszésünket, de az is izgalmas volt a hófoltok miatt. Nem volt kovász ez a nap sem.
Este jött a nagy hír Jagától, hogy bocs srácok, de ez most nem fog összejönni, majd máskor. Nem esett jól, de nem búslakodtunk sokat, máris elkezdtünk teázni, palacsintázni, szörpöt is ittunk. Wojtekkel sokat beszélgettünk, volt evőverseny, s éjfél körül mindenkit beszívott a recsegő heverő.
Vasárnap 7-es mise, még kiadósabb rántotta, gyors összepakolás, s kis kavarás után máris a parkolóból indultunk, hogy elérjük a Giewont (tavaszi túránkon ezt a csúcsot másztuk meg) szomszédságában található Małołączniak 2096m magas csúcsát, de idő hiányában (óraátállíáts volt), s a korábbi hazaérkezés érdekében csak a vállig mentünk, ahol a havasi rét kezdődik. Fújt a szél rendesen a gerincen, de kell is annyi. Sokat beszélgettünk, volt nevetés is bőven. Szerintem nagyon jó hangulatban telt el a hétvége, még így is, hogy barlangkutató csoport vagyunk, s nem láttunk barlangot, csak barlangászokat. Eszter, Lecsó, Kázmér, Sz.Gergő, köszönöm a társaságotok!
Rengeteg képet készítettünk, melyekből egy kis válogatást a csoport picasaján leshettek meg Lecsó jóvoltából.
https://plus.google.com/
LR!
Boti