A Barit 2012.-ik évi tavaszi szezonjànak első komolyabb túràja az Aggtelek környékén talàlható Béke barlangba vezetett.
Mindenkit nagy izgalommal töltött el, hogy miképpen lehet egy hideg és vizes barlangban nyakig àtàzva komfortosan létezni. Valaki nyúlprémbe öltözött, valaki simàn csak neoprémbe, én a polàr pulcsit és a cicanacit választottam az overàl alà.
A túràn a Barit sok éves működését és színességét jól szemléltette, hogy a tàrsasàg majdnem fele làny volt, a harmincastól a tizen éves korosztàlyig voltunk és szokàsunkhoz híven nem csak cserkészek. A létszàm is igen komoly volt, mint az a fotón is látható.
A barlang ajtajának a zárszerkezete egy kis fejtörést okozott, de mi voltunk a keményebbek ès bejutottunk.
A barlang monumentàlis belseje, ès gyönyörű kèpződményeit làtva màr tudtuk, hogy mit érzett Jakucs papa amikor az első lépéseit tehette a barlangban. Apropó Jakucs! Bàr az MSZMP-ről sok mindent el lehet mondani, de azt nem hogy a barlangba levezető lépcsőrendszeréből sajnàltàk volna az anyagot. Mint ha a lépcsőhàzban mentem volna le a pincébe.
A barlangban állítólag kevés vìz volt, hamarabb szét kellett volna àznunk, de így is mondhatom, hogy kifele menet amikor feltorlódtunk és valaki nyakig àllt a vízben, gyakran felsejlett bennünk a legendàs mondat:
”Róka! Nekünk itt nagyon nem jó! Ùgy hogy menj hàtra és….”
Alább megnézheted:
A barlangból kijőve Szent Ferenc kàpolnàjànàl öltöztünk, ezúton is köszönjük neki a lehetőséget.