Megjelentek: Zsuzsi, Fülöp, N. Gergő, Stein.

16:00 és 18:30 között papíron, gyakorlatilag 5 körül mentünk le, mert Zsuzsi kivételével mindenki késett.
Elég borús kilátásokat hozott a mai rövidke barlangászkodás, sőt, azt is kimondhatjuk, hogy érik az első, sőt talán utolsó válság a Bagyura bontásával kapcsolatban. Aki pesszimista alkat, azt mondhatná, hogy „a Bagyura befulladt”, de persze úgy is fogalmazhatunk: felfedeztük a Budai-termálkarszt újabb olyan barlangját, ahol az allochton feltöltődés megközelíti a 100%-ot. A december-január hónapok alatt kiderült, hogy az alsó szint járata véget ér, nincs tovább. Utána jött a kürtő, majd a felső emelet, de most már az is kifogy a lehetőségekből. És eddig minden méterért emberi erővel kellett megküzdeni, köbdeciméterekben mérhető az a barlang, amivel a természet ajándékozott meg minket. Pedig hát nem így indult a Bagyura, sőt! Kifejezetten ígéretesnek találták többen tavaly októberben, szinte vetélkedés folyt, hogy na, ki kutatja a Bagyurát.
Fülöp ma a felső emelet végén szorgoskodott, én pedig  abban a kis hátra, felfelé induló féregnyúlványban, amibe egy ember fér be úgy ahogy, ott kapirgáltam az „összekovásodott szart”, ahogy Gergő találó lényegretöréssel jellemezte. Zsuzsi gravitációs módszerrel leküldte az általunk termelt motyót a kürtőn, aztán lement térképezni, mert a nap feltétlen eredménye, hogy térképeztünk, a Bagyura poligonja hamarosan elkészülhet. Lehet fogadásokat kötni, hogy vajon hány méteres lesz a kis barlangunk, én azt tippelem, hogy 15 és 20 között. Már az első átbújástól mérve.

JSz
Stein