március 11. péntek – bontás

Másfél hónap kihagyás után ismét a föld alatt találhattam magamat… Hurrá! Sajnos január végén kiütött a mononucleosis, ami miatt még kórházban is voltam tíz napot. Lassan jön vissza a kondi, így e hosszú hétvégén komolyabb expedícióra nem mertem vállalkozni, de akklimatizációnak megkockáztattam egy könnyed Tej-hasadékos bontást. Talán több, mint öt éve nem hagytam ki ennyit egyhuzamban. Olyan jó volt ismét érezni a Harcsás illatokat és hozzásimulni a hideg agyaghoz…!

Dalmával és Szabó Gergővel voltunk lent hármasban 5 órát. Sikerült visszarakni a kockazárat, amibe a múltkorjában beletörött a kulcs. A depózás egyre nehezebb. A Pöttyös-klubot már csak a Koponya felől lehet megközelíteni, így hosszabb úton kell az anyagot továbbítani. Odafönt már függőlegesen kell bontani. „Cikk-cakkban” érdemes, hogy olyan széles legyen a járat, hogy ne pont a fejünk fölött kelljen bontani az agyagot, hanem magunk „előtt”, majd átülve a másik oldalra lépcsőzetesen lehet fölfelé haladni.

Gergő