Szerdán Szabó Gergő, Leo, Kertész Balázs s magam látogattunk a kedvenc bontásunkhoz a Tej-hasadékban.

A főte, mely az utóbbi alkalmakkor egyre meredekebben kezdett fölfelé kanyarodni, nem viccel: addig ívelte magát, mígnem most függőlegesen fut fölfelé. Úgy viselkedik, mintha egy akna alja volna. Minthogy az agyagdugó nem omlott ránk (és nem jutottunk be a tágas, gipszkristályos, cseppköves, tavas terembe), ebből arra következtetek, hogy jövő héten sem fogunk belyukadni. Ennek rendkívül örülök*, hiszen ez azt jelenti, hogy még sok alkalommal élvezhetjük e varázslatos hely kikapcsoló nyugalmát.

e.

 

 

 

 

­* hazudtam.