Kismoha, Leó, Szabó Gergő és Én. Reggel kilenckor találkoztunk, este negyed nyolckor jöttünk ki.

Felvezetésként megnéztük a Kis-hideg-lyukat, és a bontási lehetőségeket latolgattuk benne. Érdekes megoldás volna onnan bejutni a Pálba… Mondjuk én egyenlőre szkeptikus vagyok. Félek, hogy hamar a felszínen találnánk magunkat, vagy túlzott mennyiségű, felszíni eredetű törmelék állná utunkat.

Aztán a Sisma-foszil végében bontottunk. Ezúttal nem fönt, a szokásos helyeken, hanem legalul. Ott két szűkület után látszik a továbbjutás, csak addig éppenséggel sziklát kell vésni. Ezt meg is tettük, s az első szűkületen éppen át is tudtam magam préselni egy kicsi fülkébe, ahol éppen elfér egy ember gubbasztva. Onnan egy méter arasznyi szűkület után belátni egy girbe-gurba falú hasadékba, mintegy 5 méter hosszan. De hogy onnan megy-e tovább…?

Nem őrzök jó emlékeket a bontás végéről, mert ahogy átpréselődtem ebbe a kis fülkébe nyomasztó klausztrofóbia tört rám. Úgy éreztem, fojtogatnak, mindjárt elhányom magam, és hogy sürgősen menekülnöm kell innen. De azt persze nem lehetett, úgyhogy kénytelen voltam megnyugodni inkább.

A munkálatok közben Kismoha – részben velem kettesben – a környéken térképet rajzolt. Majdnem kész van a legújabb részek rajza 1:200-ban.

Gergő