Borzsák Kamillával fél héttől tizenegyig voltunk lent. Újból mértük az eredetileg pontatlan műszerekkel felpoligonozott Rókavárat, és néhány új mérést is fölvettünk. Nem csak a pontosság miatt volt hasznos az újból-mérés, hanem mert az egyik szakasz hibásan került föl a jegyzőkönyvbe, az irányszöge 180°-kal tért el. Annak idején a pontok vas szögekkel lettek megjelölve. Érdekes tapasztalat volt, hogy egy ilyen szög kb. 3°-ot téríti el a Disto iránytűjét. Oda kell figyelni. Na és persze oda-vissza kell mérni, hogy kiderüljenek a turpisságok.

Majd pedig bontottunk az Uffizi-nél, főhasadék irányban, előre. A bontás előnye, hogy könnyen lehet az anyagot fejteni, száraz, közel van a bejárathoz, és légmozgást is érezni… Mielőtt azonban nagy energiát belefektetnénk, pontosítanám előtte a térképet a környékéről.

Furcsa volt, hogy – mivel nem mentünk nagyot, és száraz helyeken mozogtunk – a szokásosnál sokkal kevésbé lettünk agyagosak. Sikerült a PF-es PDA-val rendesen bekalibrálni a harcsás disto-t. Igazából most debütált, és nagyon meg voltam vele elégedve.