Írta: Szabó Gergő 2009.
I.
Szombat reggel vágtunk neki az útnak, a Balkánon nagy élmény autózni.
Éjféltájban érkeztünk meg az 1300m magasan fekvő táborhelyre, ahol éjjel erős hideg, nappal nagy meleg van. Itt állt az expedíció tábora, a magyar barlangászok színe-java, sok-sok komoly felszereléssel. A második hétre érkeztünk és első nap csak egy kis szemétlyuk felderítését vállaltuk, ahová eddig nem volt kedve beereszkedni senkinek. Így utólag érthető is, mivel 5-6 méter ereszkedés után vaslemezekre, mosó és hűtőgépekre érkeztem. „Felemelő” érzés volt. A barlang sajnos nem folytatódott így elhatároztuk, hogy bóklászunk a környéken. Kb. 15 perc után rá is bukkantam egy irdatlan lyukra, ami kb. 20m hosszú és 6-8 m széles volt. Miután Gergő és a kötél is előkerült megkezdtem az ereszkedést. Őrült jó érzés volt a csodálatos mohás falak között a 30 fokos melegből a 10 fokos hűvös majd a hólejtőre megérkezve a 3-4 fokos hidegbe megérkezni. A 60m kötél véget ért és a hókupac szélei egy aknába futottak, így nem mentem tovább. No ide még visszajövünk. Kikecmeregtünk az aknából és „Tűz és jég barlangnak” kereszteltük mert a környéken az erdő totál leégett a közelmúltban. Holdbéli táj így ez a hegyoldal.
Ezután Gergő ötletétől vezérelve odébb mentünk megnézni a kilátást a tengerre. Nagyban élveztük a látványt, amikor Gergőnek feltűnt, hogy úgy 50m-el lejjebb mintha lenne még egy nagy gödör. Odaszaladtunk a meredek omladékos, hamuval és leégett facsonkokkal tarkított meredek hegyoldalon. A kilátás félelmetes az akna szélétől, ez egy panoráma barlang. Ahogy nézegettük a lyukat időnként igen hideg levegő csapott ki a lyukból. Mindegy hány óra van és hogy fáradtak vagyunk e vagy sem, ide lemegyünk. TK (természetese kikötés) a fához és már mehet is az ereszkedés. Gergő ment előre. Sokáig nem adott jelet majd egészen mélyről hallottam halk, lassú kiáltását, hogy jöhetek, de ne ijedjek meg mert ez más dimenzió. Elindultam és a rendkívül omladékos beszállás után a kötél eltűnt a sötétben. A lámpa a legnagyobb fényerővel sem világított le az aljára. Az akna falai 4-8 méterre oldalt. Monumentális. Szép lassan csak leérek az aljára és gondviselésszerűen pont itt a kötél vége ismét egy hatalmas jéglejtőn. Persze most nem szabad hibázni, ha leszállok a kötélről és megszűnik a 2-3 m nyúlása, akkor a kötél visszaugrása után már lehet, nem érjük el, és nem tudunk kimenni. Óvatosan eresztem el a kötélvéget, de szerencsére csak annyira ugrik fel, hogy még éppen elérem. Mázli. Gergő már rég lejjebb van. Irány a jéglejtő vége. Kb. 50 m után újabb akna, kb. 20m mély, látszik az alja, de van folytatás is. Kötelünk viszont nincs több. No ide is visszajövünk még. Irány kifelé. A kb. 40m-es kötélhosszon felmászni egészen „kellemes” dolog. Öreg este lett mire visszaértünk a táborba ahol nagyban folyt az esti termelési értekezlet a nap eredményeiről.
Néhányan felkapják a fejüket, amikor csendesen megemlítjük a két új barlangot. Másnap sikerült felszerelést és társakat toborozni a további feltáráshoz. Fotózás és térképezés ment két napon keresztül.
II.
Másnap Kamilla, Emőke és Böb jött velünk a feltárásra. A Tűz és jég barlangját gyorsan beszerelte Emőke és Gergő. Közben Kamilla rábukkant kb. 50m-re még egy aknára. Mindketten leereszkedtünk, de az akna 30m-nél véget ért. Visszatértünk a Tűz és jég barlangjához, amiről időközben kiderült, hogy a hókupac szélein folytatódó aknákat 4-5 méter után elzárja a jég. Kamillával és Böbbel készítettünk néhány képet a barlang szép fehér falairól, és a bent található jégről. A végére már nagyon fáztunk, mert vagy másfél óráig toporogtunk a jégen, ezért jóleső érzéssel kapaszkodtunk a felszínre.
A Panoráma-barlangot időközben Emőke és Gergő beszerelte, ezért mindhárman leereszkedtünk a tegnapról már ismert jéglejtőre. Ezúttal azonban az eddig ismeretlen aknába is tovább tudtunk menni, egy 20m-es ereszkedés utáni meanderes részbe, itt értük utol Emőkééket, akik további tágas járatokat és egy nagy aknát találtak, ezért újabb kötélre volt szükség. Kamilla „kitörő” lelkesedéssel üdvözölte az ötletet, hogy visszamászhat a felszínre az otthagyott 100m-es kötélért. Viszonylag gyorsan megjárta az utat, így folytatódhatott az új akna feltárása. Kb.25-30m ereszkedés után egy kb. 3-4 m átmérőjű medencében megálló víz fölé érkeztünk, ahol kis segítséggel sikerült szárazon landolni. A járat egy szűk lejtős lépcsőházszerű járatban folytatódott melynek végén egy újabb 20m-es akna volt. Az akna alján egy átjárhatatlan szűkületben huzatot észlelt Emőke és Gergő és meg is született a másnapi patronozás ötlete. Itt kb. 130m mélységben ért véget a barlang.
Kimásztunk a felszínre, melynek legkedvesebb pontja a bejárati akna kb. 40méteres, egy szakaszból álló mászása volt. A kijárati rézsű erősen omladékos, ezért nagyon óvatosan lépkedve sem kerülhető el egy-egy kő kimozdítása. Az akna alján állni így nem életbiztosítás, szerencsére könnyen hátra lehetett húzódni, így nem esett baja senkinek.
A felszínen vidám sörözés és mindenféle finomság elfogyasztása után visszatértünk a táborba.
A harmadik nap a Panoráma barlang volt ismét a téma. Térképezés, fotózás és patronozás a végponton.
III.
A harmadik napon reggel Juju-nak megígértük, hogy másnap megyünk a Nyegos-ba kihozni ezt-azt a bivakból, és hogy kiszereljük az új barlangot. Így azután ismét leereszkedtünk a Panoráma-barlangba. Kamilla és Lac ment előre, hogy a végponton próbálják meg további járatok felkutatását. Gergő és Emőke térképezett.
Marcsi, Böb és én pedig fotóztunk a végponttól kifelé. Ezen a napon derült ki, hogy a barlangban felső részében már jártak előttünk, mert találtunk a bejárati akna alján néhány csavart a falban. A meanderes rész után volt egy ablak, amit Gergő és Emőke is megpróbált kimászni, de a fal rendkívül omladékos volt, ezért felhagytak a kísérletezéssel. A végponti bontást Lac teljesen reménytelennek ítélte, ezért el sem kezdtük a patronozást.
A nap izgalmai közé tartozott, hogy kifelé menet az igen omladékos bejárat miatt a hókupac legvégében kellett várakozni, míg a következő mászó felért. Várakozás közben egyrészt lehetett fázni, mert a nagy mennyiségű hó csak úgy ontotta a hideget, másrészt hallgatni a 40m-es zuhanás után a kövek becsapódását. Ezek időnként nagyon ijesztőek voltak. Miközben másztam felfelé, volt szerencsém egész közelről is hallani a zuhanó kő sajátos suhogó hangját. Ez valóban hátborzongató. Sötét volt mikor kiértem. Gergő és Emőke kiszerelte a barlangot, felcipelték a köteleket, majd némi falatozás után visszatértünk a táborba.
IV.
A negyedik nap a Nyegos várt ránk, hogy kicuccoljunk belőle. 11 óra körül indultunk lefelé. Emőke és Kamilla előre sietett. Gergo, Böb, LAnna és én a második csoportban haladtunk lefelé. A barlangnak sok igen szép és méretes része van. Gyönyörű meanderek, ahol sok szinttel alattunk csörgedezik a patak, több 20-30m-es aknán kell leereszkedni. A bivak előtt az Angolbeteg nevű hely környékén a sok víz nehezíti a közlekedést, de a látvány lenyűgöző. Kissé sáros a barlang, ami nehézzé teszi a kúszás-mászást és a kötélen való közlekedést. Kb. 4 óra alatt értük el a végpontot, ahol megebédeltünk. Főztünk jó kis smack-et meg teát, szendvics, csoki is előkerült. Tapasztaltuk, hogy a bag-ben atomjaira hullott szendvics nagyon finom tud lenni és a félbevágott plusszos doboz remek kanál.
Indulás a felszínre. Egyszerűnek tűnik, de mindenki húz maga után egy nagyobb bag-et, ami azért lassítja a menetet. Böb fején egyszercsak a kis szolid lángocska helyett lángolni kezdett a karbidlámpa, de sebaj gondolkodás nélkül belehajított a lángoló sisakot a patakba. Látványos akció volt. 🙂 Ismét megtapasztalom, hogy egy 30-as akna sokkal nagyobb felfelé, mint lefelé. Lassan-lassan azért közeledünk a felszínre. A várakozások közepett a fáradságnak megfelelően pihent hangulatban ökörködéssel töltjük az időt és tartjuk a lelket egymásban. Éjfél is elmúlik, mire kiérünk és megcsodálhatjuk a csillagos eget, és persze nem utolsósorban szolidan ízlelgetjük a helyi sörkészítményt. A táborba visszaérve remek vacsora fogad, hála a kitartó háttérstábnak. Ez a Nyegos nagy és nagyon szép barlang, számomra élmény volt a 12-13 órás megmozdulás minden perce.
V.
Az 5. napot pihenőnapnak szántuk. Alvás, amíg a perzselő nap ki nem űz a sátorból, majd kényelmes lassú reggeli után alvás tovább a hegyoldal egy árnyékos részében. Délutánra összeszedtük magunkat és Gergővel kettesben elindultunk, hogy eddig be nem járt környéken keressünk ismeretlen barlangbejáratokat. A nagyon szép és tagolt tájon barangoltunk mindegy 2-3 órát, de egy fia barlangot nem találtunk. Ezután igazán tudjuk értékelni az első nap felfedezéseit.
Este volt egy kis banzáj, Juju elővette a gitárt és nótázásba kezdett jó sokáig.
VI.
Péntekre kissé bizonytalan terveink voltak, de miután elbúcsúztunk a Caninra induló különítménytől, egy tavaly felfedezett, de be nem járt barlangnyíláshoz indultunk. Kamilla, Gergo, András és én. GPS nagy ember volt, mégis a nehéz és töbrökkel tagolt terepen néhány száz méter megtétele és a tájékozódás is gondot okozott. Sokat bóklásztunk, mire meglett a bejárat. Fantasztikusan szép és érintetlen közegben nyílott a barlang két nyílása, ami a bedobott kő hangjából ítélve egy közös aknában folytatódott. Kb. 40-60m átmérőjű töbrök érik egymást és a terepet viszonylag alacsony, de sűrű bükkös takarja, nagyon kellemes klímát biztosítva ezzel a mohás sziklákkal tarkított tájnak. A bejárati sziklafalakat is vastag, érintetlen mohalepel fedi. Kötél a fára, fúró az oldalra és Gergő már kezdi is az ereszkedést. Kamilla utána. Andrással izgatottan várakozunk, hogy mit is találnak odalent és, hogy mikor mehetünk mi is. Eltelik vagy másfél óra, semmi hang nem jön odalentről. András nem bírja a feszültséget és többször is lekiált. Semmi válasz. Egyszer aztán halljuk Gergő hangját, hogy jöjjünk le. András indul, majd én is beereszkedem az ígéretes aknába. Kb. 80m ereszkedés után érkezem meg a törmeléklejtőre. Hatalmas üreg indul enyhén lefelé.
Nehéz leírni, az élmény hatalmas, ember eddig nem járta, templom méretű termek. Egyik sarokban egy jégsapka díszeleg, mint egy szép cserepes virág a szoba elrejtett szegletében. Készítünk néhány fotót és keressük a további járatokat. Egy helyen sikerül is erős huzatot észlelni, és rövid kúszás után át is érünk még egy igencsak méretes omladékkal töltött csarnokba. Végig pásztázzuk minden zegét-zugát, de további folytatást egyelőre nem találunk. A barlang persze felejthetetlen, ez nem vitás. Lassan indulunk kifelé. Az egyik átszerelésen keményen megküzdök a rövid kötél miatt. Nyilván nehogy elbízzam magam. Gergő kiszereli a kötelet és visszafelé a felszínen kb. 15 perc alatt megtesszük azt az utat ami odafelé kb. másfél óra volt. Hiába, a helyismeret számít. :-).
Nagy lelkesen meséljük a táborban a felfedezést. Többen is kimondják a barlangásztáborok nagy tézisét, mely szerint utolsó nap mindig vannak nagy felfedezések. Van miért visszajönni.
VII+VIII.
Szombat reggel elkezdődött a táborbontás, pakoltunk itt is, ott is, aztán elindultunk szombat 11 óra körül, hogy vasárnap estig hazaérjünk. Na kb. fél óra múlva egy terepjáró ér utol Kotor felett a szerpentinen. Vadul integetnek a srácok az ablakon. Tök vaksi vagyok, ezért nem állok meg. Hála a telekommunikációnak elérnek minket telefonon. Pot az, meg Rumos meg Bálint és Gazsi és persze Laci. Megvártuk őket egy szerpentinkanyarban. Jól megsavaznak, hogy vak vagyok. Igazuk is van, ezt még évekig fogom hallgatni. Jót dumálunk a sörkészletünket pálinkára cseréljük. Ők mennek tovább Albániába. Mi a tengerparton vonulunk, Dubrovnikba, majd Medugorje az esti cél. A sok határ közül az egyiken a Horvátok 2 órát aszalnak minket a tűző napon, német turistatársak százaival együtt. Csak azt tudnám minek. Dubrovnik nagyon szép, kb. 2 órát bóklásztunk az óvárosban, több templomot megszemléltünk és egy fél misét is elkaptunk.
A várost elhagyva egy sziklás tengerparti részen megálltunk fürödni a hegyek mögé lebukó vöröslő napkorong fényében. Elég jó volt. Csak para volt a tengeri sünök, meg az éles sziklák miatt, no meg egy halacska miatt is, aki nekem dörgölődzött, amitől totál beparáztam, mert nem vagyok ehhez szokva. Este 9 körül értünk Medugorjéba. Irány a templom, egy kis csend jól jött. Kezdődött egy Szentségimádási óra is, kb. 3-4 ezer ember sereglett össze, 10 perc alatt. Felemelő volt a hangulat. Sajnos a fáradság miatt hosszan nem maradhattunk. Egy kis parkolóban húztuk meg magunkat, a kocsi hátsó üléseit lehajtva vízszintesbe helyeztük magunkat és már aludtunk is. Reggel 7-kor részt vettünk a vasárnapi misén. Irány Mostar. A város tele van még szétlőtt épületekkel, de az óvárosi rész varázslatos. Gergő leült, hogy lerajzolja az öreg hidat. Egy-egy kövön szerepel a „dont forget” , ami jelzi, hogy a béke vékony cérnaszál csak a Föld ezen szegletében. Fagyizunk is egy jót, majd húzunk haza. Több helyen is nagy mázlival kerüljük el a gyorshajtás miatti lebukást. 20 óra körül el is érjük Budapestet.
Szabó Gergő