Két csoportban dolgoztunk reggel kilenctől délután ötig.

résztvevők: Csorba Kázmér, Bársony Kristóf, Csathó Bence, Káplár Péter, Ther István, Tihanyi Bence, én

A Vatikáni Múzeum mögötti teremben nem jártunk sok sikerrel. A kőfejtő felé próbáltunk hasadékirányban bontani, de sem a benzines fúrónak nem ideális a rettentő szűk hely, sem pedig az összecseppkövesedett törmeléket nem lehet patronnal bontani. 🙁

 

A Tej-folyosóban szintén bontottunk visszafelé, a kőfejtő/Pál-irányában, és nagy mennyiségű anyagot megmozgattunk, mely bezuhan a Pöttyös-klubba, onnan kellett eldeponálni. Sikert még ez sem hozott. Könnyen lehet az agyagot fejteni, de még ki tudja mennyit…

A Tej-folyosó másik végében levő omladékos részben folytattuk a megkezdett bontást, majd miután „átkiabáltunk” bebizonyosodott, hogy a járat a Hullámvasútból kiágazó kis kereszthasadékba vezet. A szűkület át lett bontva, át is mentem rajta, mondjuk még kicsit karcsú… Így kikerülhető a Tej-keresztje és a Csodavár cseppkövei. Itt, a Hullámvasút oldalán fölmásztam jó magasra, és találtam egy kb. 5 méteres szakaszt, ahol még nem járt senki. 🙂

A Borz-hasadék alatt levő teremből nyílik egy csinos kis kereszthasadék, a Pál irányába vezet ez is. A végén kaparásztam kicsit, – állítólag szórakoztató hanghatások közepette… 🙂 – érdemes volna szerintem ott bontani.

Végezetül kikaróztuk az Agyagdisznót.

A szerszámokat a Gádorosban hagytuk (két kis ásó, 1 gyalásó, a kőművesem, 1 kapafej, 1 fúrószár, 1 véső), ide hozzátok vissza, ha dolgoztok vele. 

Gergő