Péntek: Grotta Nemec, Ercole
Szombat: Impossibile
Vasárnap: Tom, Vittoria
Hétfő: Fernetti – nagy akna

Grotta Nemec:

Pénteken a problémamentes utazás-bevásárlás-szállás elfoglalás után rögtön két csapatra oszlottunk, hogy minél hatékonyabb legyen aznap a barlangozás. Gergővel, Eszterrel, Csabival és jómagammal (Réka) a Nemec felé indultunk. 

A Nemec első érdekessége, hogy egy idősotthon területén nyílik és rosszabb napjaiban szemétlerakóként is működhetett, ha a különböző gépmaradványokból szeretnénk következtetést levonni. 

Ez egy közel 100 méter mély barlang, ami sokáig nem is mutatja meg, hogy milyen gyönyörű és érdekes ékszerdobozt rejt a mélyén. 

Egy köteles ereszkedés után a központi omladéklejtős nagy terembe érkeztünk, ahonnan három irányban is haladhattunk. Az ereszkedés legizgalmasabb része (ez lassan Barit védjegy), hogy az akna alja előtt kb 4 méterrel vége lett a kötélnek, így toldani kellett. Éljen, rögtön lehet csomón átszerelni! (is, meg újragondolni, hogy az egyik oldalágba szánt kötelet, hogyan szereljük majd át a megfelelő helyre…)

A nagyterem omladékos részén is láttunk már kalcitképződményeket, majd az aljára érve, mi először jobbra indultunk. A termek, folyosók méretei, a képződmények már itt sem voltak kismiskák, nade az igazi csoda a bal oldali ágon várt ránk: elképesztő gazdagságú, sűrűségű és mennyiségű képződményt láthattunk. Mintha egy oktató behányta volna a szemléltetőeszközeit egy dobozba: retekcseppkövek egymás hegyén-hátán, egészen kicsik és nagyok, heliktitek, zászló cseppkövek, oszlopok, álló és függőcseppkövek, kristályok, farkasfogak… Annyira magával ragadott minket a látvány, hogy hosszan időztünk ezen a részen. Nem kellett sok fantázia hozzá, hogy hirtelen egy pezsgő hagymakupolás-mecset negyed nyüzsgésében érezzem magam. Igenám!, de az emberiség által kitalált idő, ami valójában nincs is, nagyon elszaladt, így utunkat az omladékos terem tetejéről induló oldaljárat felé vettük, amit még Gergőnek be kellett szerelnie, így mire megkezdtük az ereszkedést, már a másik csapat is odaért az Ercoléból. Én csak a feléig ereszkedtem, ahonnan a tér nagyjából belátható volt (megérte beszerelni!) és indultam/ indultunk is kifele, hogy meghódítsuk az Ercole-t. 

Amilyen békésnek tűnt az akna, úgy ereszkedve és mászva is tartogatott meglepetést: kifelé mászva Eszter és Gergő azt tapasztalta, hogy Eszter sisakján koppan egy kő, ami aztán viszonylag közel zuhant tovább Gergő füle mellett. Így utólag belegondolva ez e hétvége attribútuma és előrejelzése lehetett…omladékos aknákkal, potyogó kövekkel nem utoljára találkoztunk…
(Réka)