Résztvevők: Viki,Frank,Fefe (Kelempász csoport barlangászai), Sz.Gergő
Szombat reggel 9 órakor indultunk a Harcsaszájon keresztül. Az első szembeötlő dolog az volt, hogy a rácsos ajtó alatti csapóajtó le volt hajtva, ennek megfelelően a denevérek nem tudtak se ki, se be közlekedni. Ez szemmel láthatóan zavata őket mert szokatlanul sok ürülék volt a bejáratnál és izgatottan cikáztak körülöttünk kinnt és bennt is. Ezt a belső ajtót a legjobb lenne eltávoltani, mert szerintem semmilyen szerepe nincs.
A barlang a várakozásoknak megfelelően száraz volt, a gerinc folyosóig alig lettünk piszkosak.
Az ugróvillások megszaporodtak a Gerinc folyosó és a koponya környékén megálló vizekben.
Ha arra jártok figyeljetek rájuk!
Elmentünk a Lottó-ötös teremig majd visszafelé a Tejhasadékban dolgoztunk egy kicsit.
A jól ismert bontásnál már régen jártunk és érdekes jelenség fogadott. A függőleges bontásnál nagyon nagy mennyiségű friss agyag súvadt le magától, mely nagyon vizes. Maradt annyi hely, hogy kb. 15 perc galacsingyúrogatás és kihajigálás segítségével eljutottam a függőleges kis kürtőig és be tudtam nézni. Gyakoraltilag a szokásos látvány fogadott: agyag minden oldalról. Ami azonban nagyon izgalmas, hogy egyértelműen érezhető huzat van a járatban. A Sisma-foszilban érezhető levegőtlenséget itt nem lehet észlelni. Korábban is volt már ilyen megfigyelésünk, ami azt sejteti, hogy a súvadó agyag laza szerkezetű és levegőzik. A légmozgás azonban most erősebbnek tűnt mint korábban, így optimizmusom azt mondatja, hogy az agyagréteg nem lehet túl vastag. Mindenképpen kellene dolgozni vmi támasztó megoldáson amivel a további súvasdást meg tudjuk gátolni. A további haladás feltétele pedig a már lecsúszott nagy mennyiségű agyag depózása a tejhasadék másik végébe.
A kitermelt gombócokat a járat elején halmoztuk fel, ami azt jelenti, hogy majd egy következő műszaknak kell őket a tejhasadékba depózni.
14 órakor értünk ki a napsütötte kőfejtőbe.