Fél ötkor találkoztunk. Négyen mentünk: Emőke, Bredán, Subai Géza, és Én.

Este tízig még a Hallójárat utáni szűkület tágításán dolgoztunk, majd úgy határoztunk, hogy nem várunk tovább… Elsőnek én próbáltam beereszkedni slószban, de nagyon megszorultam, úgy éreztem, nem tudok átmenni. Majd Emőke próbálkozott mellbulinban. Egy darabig súrlódott össze-vissza, polírozta a sziklát, majd pedig csak megindult lefelé. A lyuk egy terem tetejébe visz, ahonnan 2 métert szabadon eresztve le tudott állni egy sziklagerincre.

Nagyon nagy volt az öröm, ahogy lelkes hangján előadta, hogy alatta még 8-10 méteres mélység, hatalmas teremben van, három felé lát továbbjutást kapásból, cseppkövek, stb.

Ó, mennyit vártuk mi ezt a pillanatot! Két nap híján kereken egy éve lesz, hogy fejtjük a sziklát ebben a nyamvadt sziklacsőben. 16 alkalommal voltunk lent ott bontani. Mennyiszer tűnt reménytelennek a helyzet! Egy kb. 6 méter hosszú, lefelé haladó, átlagosan 30 cm átmérőjű  oldott csövet kellett járhatóvá tenni.

Gyorsan lementünk mindhárman Emőke után, majd elkezdtük az új részek bebarangolását.

Másfél órát bolyongtunk, bő kétszáz méterre tippelem a bejárt járatok hosszát. Több folyosót és termet találtunk még. 5 olyan helyet láttam, ahol bontás nélkül tovább lehetne még menni (felmászások, cseppköves átbújás, stb.), de idő hiányában ezekről a helyekről visszafordultunk. (Bredánnak hajnali 5-kor kellett indulnia dolgozni…így is negyed 3-ra értünk ki.) A közlekedést nehezíti, hogy sok helyen a falakat és a földet is dús gipsz (vagy aragonit?) kristályok borítják.

A hely kicsit más jellegű, mint a barlang többi része. Nem csak a kristályok miatt, hanem például itt ismételten előfordul, hogy akár több lépést is meg lehet tenni közel vízszintes terepen!

A felfedezés legnagyobb jelentősége talán az, hogy a Harcsaszájú-barlangnak a hidegjukhoz egyik legközelebb eső pontján történt továbbjutás. A két barlang közötti ismeretlen foltban két újabb főhasadékba is sikerült bejutni! Ameddig nem készül el a poligon, addig csak találgatni lehet, de elképzelhető, hogy a két barlang távolsága kb. 20 m-re csökkent. A poligonra rárajzoltam egy kis vázlatot a folyosók hozzávetőleges diszpozícióját szemléltetendő.

A kijutás a szűkületen irgalmatlunul betyáros volt. Áá. Emőke fél órát küzdött türelmesen, mire átcsoportosította magát a kritikusan szűk részen. Én csak overál és műnyúl nélkül tudtam átpaszírozódni. Mostmár tudjuk, hogy nagy járatok vannak lent, muszáj kitágítani rendesen a helyet. Ez így nem embernek való.

Leereszkedésem előtt ledobtam a kisbagemet Emőkének, de ügyetlenül, és leesett a terem aljába valahova (ezúttal nem Emőke, hanem a bag…). Benne volt a fényképezőgépem. Sokat kerestük, de csak a legvégén találtuk meg. Gézánál volt még fotós. Ő lőtt el pár képet, de nem volt időnk nyugodtan dokumentálni…

Úgy érzem, az ilyen esték miatt érdemes élni.

Gergő

E hely bontásában még részt vettek: Szabó Emőke (12, Papp Ferenc), Subai Géza (4, Barit), Szabó Gergely (3, Barit), Borzsák Kamilla (2, Papp Ferenc), Brenner Dávid (2, Barit), Szécsi Nóra (2, Adrenalin), Csorba Kázmér (1, Barit/Myotis), Fodor Ádám (1, Gubacs), Fodor Ádámné (Kléri) (1, Barit), Káplár Péter (1, Barit), Szőke Boglárka (1, Barit), Tóth Miklós (1, Barit), Trásy Balázs (1, Barit)