résztvevők: Petró Ildikó, Szabó Emőke, Szabó Lénárd, Én

Háromnegyed tizenegytől fél háromig voltunk a barlangban. Eredeti szándékunk szerint a Losiék által feltárt új szakaszokat szerettük volna megtekinteni a végpontoknál. A Barlang Szelleménél tartott rövidke pihenő alatt feltekintettem és a folyosó mennyezetében egy eddig be nem járt „kürtőt” vettem észre, melyben sokat ígérő sötétség tátongott. Igen kitett és nehéz mászásnak ígérkezett és hőemelkedéssel és kevés alvás után egyébként sem volt túl sok kedvem nekivágni, így Leó ment fel körbe nézni. Minekutána konstatálta, hogy nagy, új járatok vannak fönn, visszajött (ezt jól tette, mert a legtágasabb résznél terpeszkedve a jobb lábam alatt letörött a kő, s ha nem kap el, bizonnyal csúnyán összetöröm magam…), majd fölmentünk mi is, Emőkével. Kb. 100 m új járatot fedeztünk fel, benne a barlang talán legszebb részével. Ez egy kb. másfél méter magas, de jó széles és hosszú terem, telistele hófehér cseppkövekkel. Tényleg igen nagy sűrűségben vannak. A terem szélén egy szűkebb hasadékba nem is mentünk be tiszta overál hiányában, a cseppkőképződményeket és a kiszáradt tetaráta-medencék kristályait védendő. Itt található egy 3-4 méter hosszú cseppkőzászló, amit Leó Kígyó névre keresztelt. A kb. 20 méter magas függőleges járat (amin fel kell jönni) egyik falát végig egy fehér cseppkőlefolyás borítja. Ezen kívül vannak még képződménymentes, tágas hasadékok, amik minden bizonnyal az eddig ismert járatok felsőbb szintjei, de a pontos összefüggésekre még nem sikerült fényt deríteni.

Nem is baj, hogy olyan nagyon nehéz mászás vezet oda föl, így legalább több esélye van a képződményeknek a túlélésre… Azért egyszer, fényképezni még visszamegyünk. 🙂

Gergő