Montenegró 2019 nyár

A BARIT-ból idén ketten mentünk a montenegrói kutatótáborba. Én az első héten vettem részt rajta. Ez volt az első kutatótáborom, így kezdetben izgalommal, kérdésekkel, félelemmel, de lelkesen néztem a tábor elejébe. Az első pár nap számomra nehezen indult. Sok volt az ismeretlen ember, Bandi 5 társával elment 3 napra bivakolni. Két napon keresztül esett az eső, ami egyébként nem jellemző erre a térségre ebben az időszakban. Így az első napra tervezett barlangtúra is meghiúsult, helyette kétszer kellett a központi sátrat újjáépíteni, akkora vihar volt. A második nap is esett, de szerencsére részt tudtam venni egy hangulatos, élő zenei aláfestéssel kombinált disto (térképezéshez használt műszer) kalibrálásban a Duboki-do barlang bejárati szájában. Jó volt betekintést kapni és kis gyakorlatot szerezni e műszer kezelésébe.

A Duboki do bejárati termének ablaka

A következő  napokban már az idő is kedvezett nekünk, így alig vártam, hogy végre barlangba mehessek. A Dögös-barlangba tett látogatás jó  bemelegítés volt az elkövetkező napokhoz. A barlang a nevét a bejárati aknasorban található állatmaradványokról kapta. Körülbelül 70 mély, az aknasor után egy terembe érkezve járatok indulnak többféle irányban. A fő járat alján patak csordogál. A barlang járataiban gyönyörű a formavilág. Itt több ponton barlangász-társaim tudományos méréseket folytattak.

Másnap volt életem eddigi leghosszabb barlangtúrája, ami egy 10 órás út volt. A Njegos-barlangba transzportáltuk a bivak csapat részére a felszereléseket. A serpa csapat 6 főből állt, többségében alapfokú- és pár tapasztaltabb barlangászból. A túra elején az ún. Kovi-ágba tettünk látogatást, ami szintén gyönyörű formakincsekkel volt tele, gyerekekkel is járható a rész, nagyon megéri megnézni. A körülbelül 20 perces kitérőt követően a bivak felé vettük az utunkat. A barlang technikásnak mondható, egyaránt vannak szűk kúszós-mászós járatok, illetve tágas termek. Ami különösen tetszett a barlangban a számomra végtelennek és hatalmasnak tűnő meanderjárat, illetve egy tojáshéjalakú hatalmas képződmény. Ezt a nevet is viseli. A célállomáshoz leérve már jól elfáradtam és fáztam is, így gyors lepakolás, meleg tea, csoki, kolbász evést követően elsőként indultam felfelé a kötélen. Utána már komfortosabban éreztem magam. Éjfélre értünk ki. Másnap jól esett a pihenőnap. A táborhelytől kb. 3,5 órás turista út vezet le Kotorig. A kilátás pazar. Városnézés és tengeri fürdőzést követően visszafelé is gyalog mentünk a táborhelyre. Naplemente előtt indultunk, így ahogy haladtunk fölfelé, a túlsó oldalon a nap sokáig nem ment le a hegyek mögött, együtt mozogtunk vele, így a megszokottnál több ideig nézhettük a naplementét.

Kotori látkép a vár feletti turista útról

A következő nap a táborhelytől nem messze lévő korábban említett barlangban, a Dubokiban voltunk. Aznap sok csapat ment oda különböző expedícióra. Több ponton kutatni, kürtőt mászni, beszerelni illetve túrázni. Én a kürtőmászós csapatban voltam, de csak, mint megfigyelő. Utólag sajnálom, hogy útközben nem csatlakoztam a szifonig tartó túrázó csapathoz, de jövőre mindenképp lemegyek.

Hasznos tapasztalat volt ez a néhány nap, sokmindent megtudtam, mintpéldául mostmár a polje, mint felszíni forma jelentésével is tisztában vagyok. Örültem, hogy mindvégig tapasztalt barlangászok vettek körül, így biztonságban éreztem magam. Jó volt betekintést nyerni a barlangkutatásba, nagyon izgalmas dolog. Jövőre ugyanitt!

J.Anna

A tábor központja