Solymári Ördöglyuk felfedezőtúra

2019.03.23. szombat reggel 8:30

Az Ördöglyukba mentünk túrázni ezen a napon. Öten öltöztünk overálba a zsíroshegyi parkolóban: Eszter, K. Anna, Peti, Kázmér és én (Ambrus). Fél 9-re terveztük ide a találkozót, de egy kis késéssel érkezett mindenki. Utána felpróbáltuk az új baritos pulcsinkat is, amit Peti hozott magával, majd végül majdnem fél tíz volt, mire a barlangba leszálltunk.
A főbejáraton csak beakasztottuk az értékes táskánkat, de hatvan méterrel arrébb, a Pipán át másztunk be a barlangba. Majdnem mindegyikünknél volt térkép, ugyanis a túra célja elsősorban az Ördöglyuk alapos megismerése volt. A Pipa – Lyukas-terem – Ite-kürtő – Dobogóterem – Fehér-terem – Óriás-terem – Elosztó – Cirkusz – Főbejárat útvonalat néztük ki magunknak (a lenti képen a sárga útvonal).

A túránk útvonala (sárga) és a túra nevezetes pontjai (piros)


A térkép alapvetően használható, sokat segít, ha van nálunk iránytű is. A ravaszság az (amit már csak később vettem észre), hogy a jelölt északi irány 4.2°-os szöget zár be a “felfele” iránnyal a papíron. Ezt ajánlom figyelmébe a jövőben itt túrázóknak.
A Pipa után a Nagy-templomig együtt haladtunk, utána elkezdtük az alternatív útvonalakat két csoportban bejárni. Sok-sok elágazás van a barlangban, némelyik jelölve is van a térképen, és sok járat végül ugyanoda fut be. Ezeket akartuk megtanulni.
Többnyire sikerült végig hallótávolságon belül maradni, gyakorlatilag öt percnél tovább nemigen volt külön a csapat. A biztonság kedvéért mindig kitűztünk egy időt, hogyha nem találkozunk addig a járatok végén, akkor visszamegyünk az utolsó közös pontra, de ilyenre nem volt szükség.
Viszonylag jól haladtunk a Dobogó-teremig. Ide én az Ite-kürtőn másztam le, élesben kipróbálva a dülferezést. Még mindig fájdalmas módszer, de ha nincs jobb, 3-4 métert le lehet vele ereszkedni.
Itt úgy döntöttünk, hogy a Fehér-terem felé vesszük az utunkat. A térkép szerint ide (vagy erre a környékre) két úton lehet menni: a fő szinten egy folyosó visz délnek (1.) (ide beszaladtam pár métert Petivel), illetve egy szűk lemászással a barlang alsó részén keresztül is eljuthatunk. Ezt az utóbbit választottuk.
A Dobogó-teremből lemászva egy kisebb teremben találtuk magunkat, ahonnan ismét lefelé kellett továbbmenni, oldalirányban nem sokat mehettünk (ez az első terem nincs is jelöle a térképen). A második lemászás után egy nagyobb üregben álltunk meg tájékozódni. Úgy gondoltuk, hogy ott lehetünk, ahol a térkép a Fehér-termet jelöli, ám sehogy sem sikerült a valóságot és a térképet összhangba hozni. Egyszerűen sehogy sem passzolt tökéletesen a térkép: részigazságokat láttunk, de mindig csak a járatok vagy a falak fele volt jó helyen. Itt ettünk, Kazi le is heveredett egy kényelmesnek látszó kövön.
Egy idő után Anna vezetésével lebújtunk egy oldaljáratba, ami délkelet-keleti irányban hagyta el a termünket. Úgy tűnt, ez az egyetlen továbbvezető járat. Igen ám, de ez hamar elágazott, párhuzamos, széles, ám lapos járatokra. Picit bolyongtunk lent, mindig hangtávolságban maradva, mígnem egy Kripta feliratot és egy köteles kürtőt nem találtunk az egyik ág végén. Kazi egyelőre még a kövén pihengetett az előző teremben. Később terveztük csak lehívni, ha már megvan a helyes út.
Eszter valamilyen kerülőjárattal felmászott a Kripta fölé (talált egy felmászást, ami végül ide kunkorodott ki). Innen különböző irányokba járatok és aknák indultak, úgyhogy inkább visszajött hozzánk.
Peti talált egy enyhén lejtős, elszűkülős járatot, de nem ment rajta végig. Én pár perc múlva mégiscsak átbújtam a szűk részen, és jobbra fordulva egy magas, szélesnek mondható folyosón találtam magamat. Gyorsan visszamentem, ahol a többiek keresgéltek, tartottunk egy mítinget, immár Kazi is jelen volt. Tájoltunk, mígnem arra jutottunk, hogy én a Fehér-termi kürtő felirat alatt levő, K-Ny irányú folyosót (2.) találtam meg. Láttuk, hogy innen valahogy el lehet jutni a kürtőhöz is, és abba a terembe is, ahol a kúszoda kezdődik. El is indultunk erre. A folyosóról félúton jobbra felkanyarodtunk, és az általunk Sajtlikas teremnek nevezett helyen bolyongtunk. Petinek nagyon tetszett ez a hely. Vagy három-négy olyan sajtlikon is tovább tudtunk haladni, amik mind összeértek, összenőttek, mégis kezdetben külön utaknak tűntek. Innen a Fehér-terem feletti Über Fehér-terembe érkezünk, megtaláltuk a Fehér-termi-kürtőt (ezt láttuk végülis a lenti bolyongások során). A kürtőben innen lefele és felfelé is lehet menni, de kötéltechnika szükségeltetik hozzá. Fent van annak a járatnak a vége, ami a Dobogó-terembe vezet egyenes úton (1.) és Petivel pár méterig bejártuk.
Mi innen a kúszodán át az Óriás-terembe mentünk. Nem tágas, de nem is vészes. A helyes irányt többnyire piros nyilak mutatták. A felénél van egy “kő-kerülő” (3.), két irányba is lehet menni. Bár a jobb oldali ág rettenetesen szűknek tűnik, állítólag jobb, mint a másik.
Később egy olyan helyet is találtunk a kúszodában, ahol egy teljesen kerek, 30-40cm átmérőjű és 2m hosszú cső indult ferdén lefele. A végén mintha egy másik járatba érkezett volna, de nem tudtunk lemenni. Kazi a poén kedvéért vállig belecsusszant, de utána ki kellett cibálni a kezeinél fogva.

Kazi a pácban


Az Óriás-terem nem volt túl nagy jutalom, se nem volt igazán nagy, se nem szép. Hamar a kivezető járatot kerestük, Annának jeleztem, hogy kb milyen irányban nézelődjön. Gyakorlatilag a kúszoda bejárata fölött kellett északi irányba haladni. Itt a térkép csak tájékoztató jellegű, a valóság kicsit eltér, de nem tudom pontosan, hogy lehetne lerajzolni.
Lényeg, hogy fél órányi embertelen küszködés után (irgalmatlan szűk, kanyargós felmászások) találtunk egy aknát kicsit balra lefelé, az út pedig enyhén jobbra tartott. Megörültünk, hogy már a Sivatagba vezető útválasztónál (4.) vagyunk esetleg. Míg a többiek mentek szintben jobbra, a biztonság kedvéért lenéztem az aknába. Kb 6-7m lemászás után egy nagyobb terembe nyílott a járat. Az Óriás-terem volt, 3m-rel arrébb, mint ahol mi másztunk ki belőle. Kettő perc múlva ismét a többieknél voltam…

Szűk kanyarulatok
“Tágas járatok”


Még többször eljátszottuk azt, hogy már az elágazásnál (4.) vagyunk, de mindig kiderült, hogy csak a térképen fel nem tüntetett vakjáratokat találtuk meg.
Nagy sokára végül meglett. Bár nem vízszintesen, hanem függőleges síkban találtunk különböző utakat, és nem kettőt, hanem hármat, de minden ágát bejárva végül a Lófej-teremben találtuk magunkat, konkrétan a lófej alól másztunk ki. Innen gyakorlatilag kiszaladtunk, ismerős terep volt számunkra.

Újra kint!


A felszínen lőttünk egy képet, majd Kazi elrohant, délután még Pomázra ment ki lovagolni. A többiekkel átöltözés után kiültünk a Alsó-Zsíros hegy oldalában található sziklára, kicsit sütkéreztünk, ebédeltünk.