2018.08.04-13 Bükki Barit tábor

2018.08.04. Szombat
Szikrázó napsütéssel keltünk szombatra, meg úgy általában a hét többi napjára is.
A napnak a legfőbb célkitűzései az alábbiak voltak:
-Felkeresni az István-lápa barlangot.
-Emil ezzel tenne eleget egy túravezetői tanfolyami kötelezettségének.
-Lélekben felkészülni a holnapi fél tonna sóderra. (De miéééért???)
-Este a túrós tészta majszolása közben tovább gyarapítani a kocsmafüzet bejegyzéseit.

Útközben többek között azon tűnődtünk, hogy a jobb, vagy bal lábába fogunk menni az Istvánnak. Az eszmefuttatást Emil határozott “bal” válasza fedőzte le. Leszállás előtt megtudtuk, hogy a vadászok különös teremtmények, ugyanis a puskagolyókra úgy tekintenek mint valami pajkos játékszerre, például egy hógolyóra. A barlangászok viszont nem ilyenek.
A barlang egy tekintélyes méretű létrázott aknasorral kezdődött. Ennek aljára érve a tágasabb járatokat helyenként szűkületek szakították meg, valamint néhol kitett mászások veszélyeivel kellett szembenéznünk.

Messzire nem jutottunk, az időnk hamar elfogyott, Emilnek még aznap BP-re kellet mennie, így az első köteles részen vissza is fordultunk. A slószát azért mindenkinek volt lehetősége kipróbálni a közepesen technikás kötélszakaszokon.

Ki-és visszaérkezés után és közben Boti még küldött Klaunak egy SMS-t, hogy mégse jöjjön Adamkó.

Emil hamar elindult, a legjellegzetesebb nyomjel, amit hátrahagyott egy fél üveg vörösbor, amit aztán egész hétre adott beszélgetéstémát.
Bandi

2018.08.05. Vasárnap
Kun, Kun jelentkezzék az ötödik kettes hívására. Vétel.

A gyors reggeli után lóhalálában vágtattunk Avasra, ahol az Úr napját szerettük volna megszenteli. Már a falu határában nagy betűvel hirdették, hogy „Az Avason polgárőrsegg működik”. Mivel ez minket kevéssé érdekelt, a megengedett sebesség határát hajszálnyival sem átlépve száguldottunk tovább Jezsuita barátaink felé. Egy kicsit féltünk, hogy lekéssük a misét, és amikor a templomajtóban meghallottuk az éneket, meg is rettentünk.
Rögtön megnyugodtunk azonban, amikor konstatáltuk, hogy a templomban nem szent Mise zajlik, hanem szent Liturgia, amit görögkatolikus felebarátaink mutatnak be. Kisebb teológiai konzíliumot kellett ülnünk, hogy érvényesnek számít-e, Isten örül-e neki, ha beülünk a szent Liturgia végére, és a szent Mise elejére, aztán pedig a közepén eltávozunk. Mivel fél meg fél az nem mindig egész, úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a misét, és a fennmaradó időben pedig beülünk egy kocsmába kávézni.
A mise előtti kávé utáni mise után a kedves pap bácsi aláírta a hittanos füzeteinket, és mint valamiféle troll mikulás, megajándékozott bennünket kevéske sóderrel, és caementummal, melyeket még annak idején Botond testvér hagyott rájuk. Mindkét kocsit rogyásig pakoltuk súllyal és tömeggel, de úgy, hogy Botond testvérben felmerült a gondolat, hogy autójának kifelé puffogó csövével felszántyaja hegyet, völgyet galambom.
Mi a másik kocsival, amiben sóder alig, de ember annál több volt, elmentünk bevásárolni. Emberi időben, és alvázkarcolások nélkül érkeztünk meg a Létrástetői Meeting Pointra.
Gyorsan kirámoltuk a vásárolt kajákat, és berámoltuk a barlanglátogatáshoz szükséges egyéni, kibővített egyéni, és közösségi felszereléseket, plusz a kutatási felszerelést. Utóbbit nevezhetjük sódernek is, de mivel az sokkal ostobábban hangzik, ezért inkább mondjuk azt, hogy életvédelmi kutatási felszerelés. 
Aznap ugyanis a bányász barlangba szerettünk volna menni, a sódereket és a cementeket pedig a barlang első aknájába helyezni, hogy majd az arra kutató kutatók -226 méteren az omlásveszélyes részt ezzel megerősítsék, így minimalizálva a halált okozó aláhulló kövek aláhullásának megtörténésének valószínűségét, és megszentségteleníthetetlenségeskedését.
(Lassan már igazi nyelvújítónak érzem magam.)
Sóderdeponálási projektmenedzsment konferenciát tartottunk, és úgy határoztunk, hogy amíg négyen leviszünk pár zsákot a nemes anyagból, és egy-két ampullát a drága cementből, addig a hátvéd csapat az összes matériát lejuttatja a kocsiból a bejárati akna aljába. Rövid bag-cipelési továbbképzés után el is indultunk négyen: Eszter, Nana, Botond, és én. Lélekben végigkísért minket azon az úton Botond két példaképe: Lisieux-i Kis Szent Teréz, és Alekszej Grigorjevics Sztahanov. Nagyon tetszett a barlang, kicsit azért hiányoltam a mozgólépcsőt, és a hordárt, de azért így is megérte lemenni. Volt pár kívánatos szűkület is. Gyorsan csapattuk, nem is fáztunk. Mikor kiértünk, megállapíthattuk, hogy Anna, Bandi, és Pisti sem tétlenkedtek, hanem nagy serényen az összes javat letermelték az első akna aljába, és semmi sem maradt éjjelre a barlangon kívül.
Az ízletes vacsora elfogyasztása után, az idő múlásának kényszerítő súlya alatt, teljes lelki nyugalommal, és az örök életbe vetett igaz hittel térhettünk nyugovóra.
Petér

2018.08.06. Hétfő
A 9 nap alatt a csapat 3-szor tett látogatást a Bányász-barlangba. E három alkalom célja főként az volt, hogy minél több sódert és cementet juttassunk le 212-m mélyre, hogy az azt követő omlásveszélyes részeket a kutatók a közeljövőben megerősítsék.
A következő Bányász-túra hétfői napra esett. Ezen a reggelen megérkezett Anna és Gergő is. Közös reggeli után megbeszéltük a csoportbeosztást, annak sorrendjét, így kialakult két 3 fős és egy 4 fős csapat. A barlangot autóval közelítettük meg. Odaérve átöltözést követően az első csapat – köztük én is – elindult a nagy útra. Ez idő alatt lelkiekben is próbáltam felkészülni életem első bag-cipelős túrájára. Mind a készülődés, mind a 6 órás túra során vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészt hálás voltam, hogy mindössze fél év barlangásztapasztalatom során abban a barlangban lehetek, amely nemcsak Magyarország legmélyebb barlangja, de ahová kevés ember jut el/le, a kutatási engedélyek miatt. Másrészről a csupa aknából álló barlang mélységei, technikás járatai feladták számomra a leckét. A félelemmel és kimerültséggel egyaránt meg kellett birkóznom. Idő közben lefelé érve utolértek a többiek is. Amint leérkeztünk, a bag-ekből kipakolva, csokievést követően indultunk is vissza, hogy váltsuk egymást a kiálló peremeken. Kifelé menet Gergőtől kölcsönkapott hasznos eszköz, a pantin jelentősen megkönnyítette a felfelé mászást. Közben azon tűnődtem – barlangászfelszerelésemet gyarapítva  – , talán ez lesz a következő eszközök egyike, amelyet beszerzek. A felszínre érkezés számomra „felemelő” érzés volt. A szállásra visszaérkezvén örömmel ültük körül a Mini által rakott tüzet, majd megvacsoráztunk. Ezután jóleső fáradsággal azon tűnődtem – tudva mire számíthatok – három nap múlva mennyivel könnyebb lesz a túra. Nem csalódtam.
J. Anna

2018.08.07. Kedd Pénzpataki turistáskodás
Nos hölgyek, urak! Úgy alakult, hogy 5 év után ismét feltéptem magamra a beülőt és mellest, meg a többi vasat. Hétfőn este érkeztem meg a Létrástetői kutatóházhoz, ahol kb 1.5 órányi magányban vártam a Bányászból hazatérő sóderes csapatot. Unatkoztam és a fejembe vettem, hogy rakok egy tüzet, avval várjam a Baritokat. Nos egy bibi volt, nem volt nálam gyufa. Úgy hogy Bear Grylls-be kapcsolva egy szivargyújtóval sikerült meggyújtanom a tüzemet. No de menjünk előre az időben másnapra, keddre, amikor is jött a várva várt visszatérés. Volt bennem és sztem másokban is némi kétség, hogy fog ez  dolog így 5 év kihagyással működni, de abban azért biztos, voltam, hogy megölni nem fogom magam, max nagyon beszoppantani. 
Jelentem élek, és nem annyira szoppantottam be magamat.
Beszéljünk kicsit a barlangról, hisz a személyes aspektus az egy dolog, a lényeg a barlang. A barlang egy víznyelő volt, a Pénz-patak ömlött bele a barlangunkba és annak az alján tűnt el. A járat gyakorlatilag végig a földalatti patakot követi, ebből adódóan gyakorlatilag folyamatosan kapcsolatban voltunk a víz különböző halmazállapotával, leginkább a sárral:-), de ez már csak így szokott lenni. Nem mondanám tág barlangnak, nincsenek benne nagy termek, gyülekező helyek, potenciális kajapontok. Voltak technikásabb részek benne, de nagyon köteles részek főleg a vége fele voltak. Igazából egy (számomra) komolyabb átszerelés és ereszkedés (majd persze visszamászás) volt a túrában, de bevallom ez így 5 év után untig elég volt. Voltak benne érdekes képződmények, mint minden barlangban, de őszintén megmondva, ez egy klasszikus összekötő barlang. Eleged van már a Bányászból, de azért formában akarsz maradni, látnál valami érdekeset, de nem akarsz fizikailag galyra menni, na akkor ez a barlang a te helyed.

Remélem pár fotóval feldobják ezt az irományt.

Mini
Bariturista  

2018.08.08. Szerda

A szerdai napra egy pihenőnapot tartottunk. Lementünk vásárolni, fürödtünk egyet a Mályi tóban, a lányok még hajat is mostak a kerti csapnál. A kajálda egy darabig sajnos zárva volt, technikai okok miatt csúszott a nyitás. A méretes melegszendvicsek és a drága sör ellenére elmondhatjuk, hogy legalább kedvesek a büfések.

2018.08.09. Csütörtök

Csütörtökön a Bányász-barlangba ment a csapat egy kis cipekedéssel egybekötött túrára. Leszállásunk célja egy-egy adag cement ledeponálása volt a Sós? akna aljába. 
A könnyebbség kedvéért 3 kisebb csoportban mozogtunk a barlangban, így én Eszterrel és Annával töltöttem a napot. 
A túra során 9 baget sikerült a csapatnak levinni, illetve pár képet és videót is készítettünk a barlang egy-egy izgalmas szakaszáról. 
Gyorsan és zökkenőmentesen végeztünk a munkával, hála a szerdai pihenőnapnak és a ténynek miszerint a héten már harmadszor szolgált helyszínül a Bányász, így szinte már mindenki rutinosan mozgott a barlangban. 
 
Én először voltam a barlangba így azok számára, aki még szintén nem voltak ott jellemezném 1-2 mondatban: 
A barlang bejárata igazán luxus körülményeket biztosít a túra kezdéséhez. A bejárati aknában leereszkedve egy kisebb depóval találkoztam ahová korábban a cementet deponálták a többiek. 
A felszínről ide sok szemetet, többnyire sörös üvegszilánkokat bemos az eső, több maroknyi üvegszilánkot szedtem itt össze… 
A barlang további részében két jelentősebb “kúszós-mászós” szakasz következett melyek egy-egy aknát választottak el. Ezeket nem nevezném túlzottan kényelmesnek, ellenben szűknek igen. 
Kedvenc akna beszállásomról (Vasas-akna) videót készítettem mely tökéletesen jellemzi a barlang kettősségét. Szűk, szenvedős kepesztések után magyar viszonylatokban tág, mély, széles aknákba juthatunk. 
Túránk végpontját leszámítva a barlangot szárazon meg lehet úszni, de azért itt-ott számolni lehet kissé vizesebb részekkel. 
Összességében a barlang közepesen technikás bejárásához biztos kötéltechnikai tudás előny. 
 

2018.08.10. Péntek
Ezen a napon slósz nélkül indultunk el. Jávorkútig autóval mentünk, ahol jól beöltöztünk vastag ruhába, mint valami mikulás(ok). Csak éppen a 30 fok feletti hőmérséklet miatt volt ez egy tízes skálán nagy szívás. Elsőre a patakot követve a nagy dzsindzsában nem találtuk meg a réztáblával ellátott bejáratot, de második nekifutásra már sikerült. Aztán elindultunk lefelé. Adódott egy kis probléma az ajtóval is. Harmadszorra Péter alias Petér próbálta meg, és meg is rángatta finoman az ajtót, hogy „nyílj már ki, a kuytafáját” (mert ugye egy tanítónak gyakorolnia kell a szép szavas káromkodást). Ekkor az ajtó megadta magát és a rázás hatására végre kijött a kockazár. A barlangban én mentem elöl, mivel márciusban a túravezetői tanfolyam részeként jártam itt. Rá kellett döbbenjek, hogy akkor a denevérek alapján tájékozódtam, így most, hogy már nem voltak ott, csak a sárnyomokat lehetett követni, aztán reméljük, jó helyre jutunk. Az egyik kürtőnél, amit Jujuék másztak ki és sajnos nem vezet sehova, Dalma közbenjárásával remek csoportképet készítettünk.
A patakmederben már egyértelmű volt az út. A végén meghallottuk a zúgó vizet: itt lesz a bejövő és a kimenő szifonos kereszthasadék. A nagyobbik végén végpont-csokiztunk egy nagyot. Volt sport szelet, müzli szelet, sima táblás csoki, egy termosznyi mag, mások napraforgóbéllel szálltak be a lakomába és még a rumos tábla csoki sem maradt el.
Innen már hamar iramodtunk kifelé, hogy korán kiérve a nappal aszaltassuk magunkat. Ennek örömére beültünk Pista bácsihoz pár sörre és sült krumplira, hogy addig is töltsük az akkumulátorainkat kicsit. Visszaértve Létrásra kivételesen nem kezdtünk gyors szeletelésbe, vágásba, pucolásba, hámozásba. Pakolásztunk kicsit, örültünk az erdőnek. Aztán lángos tészta bekeverésével kezdtünk neki a vacsorakészítéshez. Pisti remek tejberizst főzött, aztán a lángosok is kisültek. Készült pár extra alakú, bár a fogyasztók már ezt nemigen ismerték fel. Volt tehén-kecske-elefánt alakú (így változott szegény alakja), Kétlyukús és szívecske is. Úgy degeszre ettük belőle magunkat, hogy már kezdtünk aggódni az esetleges mellékhatások miatt, mégis még hosszan elücsörögtünk-beszéltettünk a tűz körül.
Eszter


2018.08.11. Szombat
Szombaton a verőfényes napsütéses idő ellenére úgy döntöttünk inkább a sötétséget választjuk megint és teszünk egy jó kis túrát a Szepesi-Láner-barlangrendszer Láner Olivér részén. Amíg Gergő és Boti beszerelt, addig a többiek cserkésztáboros történetekkel mulattatták egymást. Bandi kedvence a gurulós cserkészingtartó állvány lett. 
Lassan megindult tehát a csapat többi része is lefelé a barlangba a Spirál-ág felé. Eleinte létrák, majd egy egész szűk, de cserébe rövid, meanderes rész kísérték utunkat, mígnem elérkeztünk a köteles részhez. A hangulatot Peti igen jóféle egyházi énekek fütyülésével és felettébb hangos éneklésével fokozta 🙂 A köteles rész végén a lelkesebbek még lejjebb tekinthettek egy omladékosabb aknába, mely egy Homokszifonhoz vezet ami összeköti a Láner Olivér barlangot a Szepesi barlanggal, így kialakítva a 2500 m hosszú és 159 m mély barlangrendszert.  Addig a többiek ettek majd Dalma vezetésével forgattak pár videót. K. Anna önként és dalolva vállalta a kiszerelést, így a csapat egy része megindult kifelé. 3 óra körül már mindenki a felszínre ért, majd úgy döntöttünk, hogy inkább laza kötélhidazunk a szállásunknál, mintsem a barlang úgynevezett Fofó-ágát fedezzük fel. Valamit hagyni kell legközelebbre is 🙂 
Nana


2018.08.12. Vasárnap , Leugrottunk a spájzba
Már korábban is készültünk ide, de a hirtelen nagy csapadék miatt akkor nem tehettük.
Most annál nagyobb várakozással indultunk neki. Pisti magabiztos vezetésével hamar megtaláltuk a kis erecske nyelőjét és a pazarul kiépített bejáratot.
A beszerelésre várakozó csapat látványos kantár-összeakasztós formációkat alkotott a felszínen az amúgy kiváló hangulat megőrzése végett.
A bejárati akna létrával ellátott, így a kötélbiztosítást csak a Hágcsós teremhez vezető lejtős és nyálkás szűkületben építettünk ki. A jobb és bal falra elhelyezett nittek segítségével sikerült az akna közepére pozícionálni a kötelet, így aztán hamar lejutott az egész csapat az akna aljára, ahonnan a Bűvész ág omladékában folytattuk utunkat. Itt az egyik kanyarulatban lévő méretes “cseppkőasztal” lett a kedvencem. A biztonság kedvéért egy rövid kötelet még magunkkal vittünk, amit fel is használtunk a Meander kezdetén lévő kb. 5 méter mély aknánál. Itt van ugyan egy beépített kapaszkodókötél, de jobbnak ítéltük a saját kötélen való ereszkedést.
A meander nem túl tágas, de amúgy jól járható kanyarulataiba csak néhányan mentünk be, mert az idő szorítása miatt visszafordult a csapat.
A végponti szifon és a Nagyfal visszavárja a Baritot.

Karl

A képek itt érhetők el.

Google Photo
Google Photo
Google Photo
Google Photo
Google Photo
Google Photo