Ismét Trieszt

A Barit harcedzett tagjai (Eszter,Klau,Ricsi,Ambrus,Bandi,Boti,Gergõ) péntek délután vágtak neki az útnak.
Bandi és Ambrus fáradozásának eredményeként összeállt a kép: sok-sok, kötél heveder, vas, egy Vivaró a Németh családtól, barlangi térképek és egy kiváló olasz cserkész kemping. Az odautat akár viszontagságosnak is nevezhetném, demégsem teszem mert bár komoly zivatarokon, esõfüggönyökön keltünk át, a sofõr biztos kézzel irányította a dömpert, mi pedig néhány finom sör társaságában próbáltuk feledni a mögöttünk álló hét fáradalmait.

Szombaton két csoportban mozogtunk.
Eszter, Ambrus és Gergõ kezdett a “POZZO DI BORGO GROTTA GIGANTE”-ban. Remek csapatmunka volt, kb. háromszor szereltük be a barlangot. Szép tágas, nem túl mély, igazi bemelegítõ barlang. Az alsó részét már nem jártuk be, mert az idõ szorított, a járat pedig szûk és omladékos volt. Különlegesség itt a 60 m mélyen látható Fiat600-as veterán autó, bár azt hiszem nem kapna OT-s rendszámot még kenõpénzzel sem. Kicsit be volt horpadva pár helyen és a rozsda is marta. Elképzeltük azt a díszes társaságot, akik ordenáré röhögés közepette lelökték a verdát. A járgány ugyanis bizonyosan pattant párat az aknában míg leért.
A beszerelt barlangot hátrahagytuk a másik csapatnak és megkerestük a “GROTTA DELLA VIPERA”-t mely oly szûknek bizonyoult, hogy rövid ereszkedés után feladtuk és átsiettünk az “ABISSO DEL VECIO” -ba, ahol a másik csapat (Klau, Ricsi,Bandi,Boti) ténykedett. Éppen akkor értünk oda mikor õk kiértek. Ez a barlang viszonylag kényelmesnek mondható. Nincsenek riasztó nagy mélységek, sem rettentõen szûk részek, így kellemesen lecsúsztunk a beszerelt pályán azán kiszereltük a barlangot. Ez egy remek tanuló barlangnak mondható, komplex beszerelések , kevés képzõdmény és elegendõen mély, ahhoz, hogy sokat lehessen benne ügyködni a kötelekkel. A bejárati töbör viszont mohákkal fedett sziklákkal tagolt, igen-igen látványos hely.
Kb. f10-re, a másik csapattal majdnem egy idõben érkeztünk az autóhoz és siettünk Triesztbe, hiszen Boldi várt már minket egy kocsmában, ahol végiszemlélte a Reál-Juve BL döntõt és együtt szomorkodott a helyiekkel a Juve vereségén.
Nagyon örültünk Boldi-nak és némi szerencsétlenkedésnek is nevezhetõ bolyongás után leültünk pizzát enni az egyik tér sarkán, ahol tisztes úrak és hirhedt ötye klubok kikent dámái ropták a 90-es évek olasz slágereire.
Jött egy fekete srác és kulcstartót, tollat, meg mobil tokot próbált nekünk értékesíteni. Nem nagyon jöttünk rá milyen nyelven. Biztos, ami biztos mi magyarul beszéltünk vele. Szerintem nem értette.

Vasárnap újabb két-két barlang várt a Boldi-val megerõsített csapatra.
Az egyik csapat (Klau,Boldi,Bandi,Gergõ) a “GROTTA ALESSANDRO BONGARDI”-ban kezdett. Elõször megtaláltunk másik két barlangot, melyeket megszemléltünk, de jelentõsnek éppen egyik sem volt mondható. Végül megtaláltuk az óhajtott barlangot melynek egy cseppkövekkel dúsan díszített 20-as akna volt a fénypontja. Nem is mentünk tovább. Ettünk, fotóztunk és távoztunk.
Irány az “ABISSO DI SAMATORZA”, mely méreteiben és mélységében is kihívásnak számított. Éppen jött ki a másik csapat (Boti,Eszter,Ricsi,Ambrus) mikor odaértünk. Volt egy kis vidám tápolás, aztán indulás. A lemenet során sajnos akadtak kommunikációs problémák, ami elõhozta a teljesítmény kontra közösségi barlangászat kérdését. Bízom benne, hogy tanultunk belõle. A barlang tágas mély aknái csodásak, megremegtetik az ember testét-lelkét.
A másik csapat éppen visszaért mire végeztünk a kiszereléssel. A táborban jókedvû vacsorázást csaptunk az út közepén.

Hétfõn a jól ismert “GROTTA NOE” várt minket és velünk tartott Tege is. A többség már járt itt, de azért még mindig para az a nagy ereszkedés. Alul jókedvû bámészkodást csaptunk. Közben odaért még két magyar barlangász csapat. Persze sok-sok ismerõssel. Én pl. Tóth Attilával szinkron másztam ki. Két említésre méltó tettet követett el a Barit:
Klau kimentett egy cuki gyíkot, Boti pedig egy ordas (36kg) öntött vas kereket. Ez utóbbinak a másik két csapat is a csodjára járt. A kerék már Botiék pincéjében honol.
A hazaút rendkívül emelkedett hangulatban telt. Sok sör és pálinka fogyott és az élet nagy kérdései is megoldásra kerültek. (legalábbis akkor úgy tûnt).

Köszi mindenkinek!

Gergõ