B”KK_2015. április 24.-26.

Hány óra van??

Az utolsó szűkületen való átgebődésre várakoztunk szép sorjában,
mielőtt kifelé indultunk volna a Fekete barlangból. Az agyagos
lejtőkúszáson átsegítő kötélen kívűl még Gergő lelkesítő szavai
sejtették, hogy odaát valami rendkívűl nagyszerű dologra számíthatunk.
És ez így is volt. A slószos szerencsétlenkedést követve egy pár méter
átmérőjű elnyújtott akna közepében találtam magamat. Fölfele a már
merülő lámpám fénye sötétséget mutatott, lefele vizont kb. 10 m-el
alattam egy kristálytiszta vizű tó foglalta el az aknatalpat teljes
keresztmetszetben. Ugyan elég csábító volt ráereszkedni a vízfelszínre
közvetlen közelről, de mivel rendesen elhúztuk az időt, nem akartam
ezt még egy személyileg tovább fokozni. egy kötélvédő áthelyezéssel.
Visszamászásnál izgalmas kérdés volt, hogy hason vagy háton
hátráltatom magamat illetve a mászógép működését jobban.

“…nem bánom én, ha a síromon nem lesz kereszt. Aki nem látta még a
csend világát, úgysem érti ezt.”
Bandi

Több újdonsággal is szolgált ez a túra.
A túra során több matrica is került a sisakunkra, egy a Regisztrásiós csomagból (merthogy az is volt) Vili jóvoltából, és egy világítós – kinek csontváz, kinek kutyacica – pedig Nóri adományaként.
A kék “stopcsiga” folyton visszatér emlékeimbe, és jobbnál jobb barlangásznóták kergetik egymást folyamatosan a fejemben.
Hallucinálni tudtommal nem szoktam, de Miskolcon a misén erre is sor került…
És ami a legkézmelengetőbb volt: meleg fürdővízben tudtunk bag-et, slószt, stb mosni.

A szombati túra folyamán a Feketében, ha volt egy-egy vizesebb szakasz, nagyon figyeltem, hogy a jobb lábammal ne lépjek vízbe, mert lyukas a csizmám. Az odafigyelésnek köszönhetően sikerült is száraz lábbal kijutnom a barlangból. Vasárnap a Lánerben Kata vezetésével slószostul mindenestül bepréseltük magunkat egy “zsákutcába”.  Itt a szűkületen átgebődve örült az ember, ha sikerül letennie valahová a lábát, az viszont nem látszott – legalábbis én nem láttam – , hogy mi van alattunk. Bejutottunk egy akna aljába, ami vizesagyagmennyiségben felülmúlta a Harcsát. Na ez volt az a pillanat, amikor kiderült, hogy mindeddig teljesen feleslegesen vigyáztam a jobb csizmámra, merthogy a bal volt lyukas…

Anna

  1. Nagyon jó társaság verődött össze, élveztem a sok vidámságot, ökörködést! A túraszervezés során még kicsit bosszantott, hogy a Baritból csak nagy egy “réteget” sikerült ezzel a túrával megszólítani, de ez egyben jó is volt, hiszen így nagyjából azonos tempóval tudott haladni a társaság. Igazi T1-felkészülő túra volt!
  2. Élveztem nagyon a Fekete-barlang belső részeit. Gyönyörű helyeken jártunk! (Tó a végén, Carlista, Torda-ág képződményei stb.) Láttam már egy-két cseppkövet életemben, de ezek mégis őszintén gyönyörködtetni tudtak. Érdekes volt nekem azért is a barlang, mert úgy éreztem, hogy még sok helyen érdemes volna kutatni. Nem kellene sok munka hozzá, hogy új részek táruljanak föl…
  3. Jó volt, hogy egy közös autóval mentünk!

Gergő

Attack_B °°KK

Sosem sütöttem még palacsintát katicatámadás közepette, pedig megéltem már egy-két zúzósabb portyát. Ahogyan nem jártam még eddig sem a Fekete barlangban sem a Lánerben, de most már ezt is kipipálhatnám… de nem teszem! Hiszen mindkettőbe szívesen visszamennék, a nehézségek és a hideg ellenére (azért kicsit jobban a Lánerbe..)

Gyönyörű vidék a B°°KK amúgy is, pláne tavasszal, azt hiszem a legjobbkor mentünk, a fák alatt friss zöld fűtakaró várta, hogy az agyagos bányásztalpak megtapossák.

Örülök hogy egy hangulatos misét sikerült most elcsípnünk, leragadó szemek pedig nem voltak, az megmaradt a palacsintának. Bandi megérdemelne lassan egy Kiváló Baritsofőr kitüntetést oklevéllel, a tárgyi ajándék egy kávésbögre lenne. Említést érdemel még hogy mindenki sokat fejlődött egyénileg-nekem megvolt az első kiszerelésem, de mindnyájan elégedetten hagytuk magunk mögött a miskolci villamosmegállókat.

A melegvízben való kötélmosás élményét pedig senki-senki sem veheti már el tőlem többé!!! J

Nóri

Létrási ház bezsebelve, Bandi hozza a fehér bestiát, barlangok lebeszélve, indulhat a muri! Érdekes volt előre feltérképezni , hogy melyik barlangokba lenne érdemes lemenni, végül Gergő a Feketére és a Lánerre kért engedélyt.
A tálca süti ultimátum alapján aranykoszorús sofőrünkkel, Bandival, beugrottunk Annáért, majd irány a Pala u., a többiek, Kata, Eszter, Nóri, Ambrus, Boldi oda jöttek. Ez a közös találkozóhely dolog eléggé jó, ha a barit motyó is össze van már téve, most még annyira nem volt, mert Gergő alapból munkából jött, és még így is nagy áldozatot vállalt, mert Emőke újra beteg lett. Jó volt a cuccokat összepakolászni a szertárból, körberajongtuk a nonstop cuki Hubit J, és zúztunk is Felsőhámor felé.

Megkönnyeztük Lillafüredet a maga karácsonyiasságában, majd Bandiék ünnepi láncfűrészével vágtunk egy kistelepülésnyi fát estére. Szombaton a Fekete bari volt terítéken, csendes, amolyan simogató tavaszi meleg volt már reggel, az ima idején is. Annyira nem siettünk, kb 11 körül értünk a barlanghoz. Az a meglepő, hogy tényleg fekete a baresz, nagyon érdekes és szép , sajátos hangulatú. Az utolsó akna elég giga, az ember fel sem fogja a méreteket, csak sejti az ereszkedés hosszából, hogy most nem a pincébe megy le egy kis szíverősítőért. Lent egy igen hosszú túrát csaptunk, megnéztük a Torda István-ág végén nyugvó tavat, ahol elvileg vannak ígéretes továbbjutási pontok… A Felhő-kürtőbe is felnéztünk, itt megettem a hősies banán bajtársamat, ami amúgy egész jól egyben maradt, lehet azért, mert nem övtatyóban hoztam J Az A és B pontok közötti meanderekben egészen elképesztő képződményeket csodálhattunk, amik csak úgy ott voltak, és azért voltak, hogy szépek legyenek (mi pedig vigyáztunk rájuk). Visszafelé a giga kürtő aljában (Ramszesz-terem) Nóri és Gergő előtt jöttem, lent addig duo-kórust alkottak, és annyira lehengerlően adták elő a bazi nagy teremben a „Van három overálom” szimfóniát, hogy ott a kötélen menet gondolkoztam, hogy kellett volna valami felvevő, de nem baj, a fejemben megvan, szval akinek van csatlakozója az agyamhoz, az bátran letöltheti. Nóri szerelt ki, gyorsan és ügyesen, olyan 9 körül keveredtünk ki a nagy lyukból, jó sokat voltunk lent. Vasárnap a Láner Olivér-be voltunk hivatalosak, megint nagyon szép idő fogadott. Fura a bejárat, olyan, mintha egy kripta lenne, egy csomó név van márványtáblán, akik persze nem ott haltak meg, csak a koszorúkból elsőre azt hiszi az ember. Két csopira bomlottunk, volt egy járkálós, cuppogós rész, és egy körjáratos köteles. A köteles egyik ágát én szerelhettem ki, Kata iránymutatásainak figyelembevételével, nagy élmény volt! Hazafele a miskolci Jezsuitákhoz mentünk misére, én még nem voltam ott, és pozitívan csalódtam, hogy mennyire jó kis hely ez az Avason belül, az ünneplő tömeg is lelkesnek tűnt. Hazafelé sajnos nem pihentünk meg a Kisbagi pihenőnél, de ettől még mindenképp igen jó túrát csaptunk, és a „szervezést” is ajánlom mindenkinek, jobban képben lesz tőle az ember.

Vili

„Milyen hangon énekel a cserkész barlangász? Bariton!”

Ez a vicc a tábortűz alatt hangzott el, ahol vacsoránkat fogyasztottuk. Közben NG gitározott, mi énekeltünk (https://www.youtube.com/watch?v=YAQ3gG51Aa0). Nóri és Boldi odabent a házban ezalatt meglepi palacsintát készítettek. Nem semmi lakoma! J A tűz mellé csatlakozott hozzánk egy-két barlangász más csapatokból, többek közt Szifon, a híres bükki kutató. Érkezett köreinkbe egy kutya is, nagyon aranyos volt. Később megismertük gazdiját is egy kissé túlzottan jó kedvű lány személyében. Tőle tudtuk meg, hogy a kutya neve Beki. Értitek. Be-ki. Be és ki. Szerencsére nekünk még jobban fogott az agyunk, ezért ezt hamar megértettük. Beki gazdáját hamarosan jobb helyre kellett szállítani, hogy ki tudja pihenni az est fáradalmait, ám ő eléggé ellenállt. Annyira hangosan, hogy Nóriék odabent azt hitték, zombi van odakint és minket már fel is zabáltak JÉjszakánként előbújt a mi házőrzőnk is, egy valódi egér. Végig ott motoszkált, zörgette a zacskókat. Ambrus egyszer felébredt rá, felkapcsolta a fejlámpáját, mire a házi kedvencünk gyorsan leugrott a méter magasan lévő polcról. Reggel a porban láttuk a nyomát, merre keresett magának jobb harapnivalót. Sőt! Reggeli közben Kata megkínálta Nórit finom muffinjából, amit a többi holmijával maga mellett tudott az éjjel. Volt ám nagy sikoly, amikor a muffin egyik felét nem találták! Elsőre nem hittük el, hogy azt tényleg az egér csinálta. Később meg bele kellett nyugodnunk, mert más magyarázatot nem találtunk rá. A hazaút is emlékezetes, Anna befonta a hajam a kanyargós úton, én meg igyekeztem nem hányni a leghátsó ülésen. NG mutatott egy új kötélmosó helyet Miskolcon. Ez is jó meleg, csak kevesebben férnek oda egyszerre a kifolyóhoz.
Ja, és a barlangok is szépek voltak, de arról felesleges áradozni, azt látni kell.

Eszter