T1 2015. június 27.

Nekem egy fantasztikus élmény volt a T1 vizsga. Az egész eddigi két és
fél éves (eleinte még nem is tudatos) felkészüléstől kezdve a vizsga
előtti izgatott pár napon át a vizsgáig minden. Meg az utánna
Péter-Pál alkalmából Józsefhegyi buli is méltón koronázta meg a napot.
Jó dolog, hogy van egy világos és egyértelmű írott vizsgaszabályzat,
ami komolyan is van véve, így a szubjektív vélemények szerepe
minimálisra csökken. Ez könnyebbség mindenkinek, és valószínú, hogy
jóval kevesebb feszkót is eredményez.
Információ áramlás tökéletes, mindent világossan és érthetően
magyaráztak/írtak, hogy mikor hol mit kellene csinálni.
A vizsgáztatók (legalábbis akiknél én voltam, de gondolom a többiek
is) egytől egyig jóindulatú rendes vizsgáztatók, és jófej emberek.
Az egyes vizsgarészekkel kapcsolatossan amikre az eddigiek mellet
érdemes odafigyelni. (és egy részükre nem csak vizsgán.)

Az írásbeli részre bőven elegendő idő van, nem kell elhamarkodni,
marad még utánna idő átnézni elejétől végéig. T1-nél kellet kitölteni
egy alapfokús kérdéssort (2-3 oldal) mindenféle kapcsolódó területről
szóló kérdésekről. Pl. felszerelésekről, kötéltechnikáról, elsősegély
csomagról, karsztvidékekről, barlangképződésről, … (Nálam nem volt
semmilyen régészeti és kutatástörténeti kérdés, de ettől függetlenül
még lehetett volna), és még kikellet tölteni egy kiegészítő kérdéssort
is, ami a T1-es részről szólt. Ez jóval rövidebb volt, mindösszesen
talán 4 kérdést tartalmazott, nagyrészük ábrákhoz kapcsolódott.
Kellet rajzolt ábrákról kiszámítani az esésviszonyokat (hosszarányokat odaírták)
Kellet tudni néhány kikötésnek a terhelhetőségeit egymáshoz képest
(pl. egy valami-gyűrű sváb hurokkal illetve simán akasztva vagy duplán
akasztva)
Össze kellet hasonlítani a félszorító nyolcassal, és a kessler fékkel
történő ereszkedést.
Mindenféle húzórendszereknek és húzórendszerszerűségeknek kellet
kiokoskodni az adott tömegű teher esetén a húzóerő igényét.

Barlangi túra egy Matyi nagykör volt. Jött velünk néhány alapfokús
vizsgázó is. Többek között egy másik Németh András. 😀
Az alábbiak BarIT-os túrán nem szoktak előkerülni, mert vagy kevesen
vagyunk, vagy mert mindenki jól ismeri az útvonalat, vagy mert a
Baritos túravezetők mindíg figyelnek ezekre:
Bementünk, elindultunk, viszont csak az eü-s résznél derült ki amikor
két ember már “elindult kifele”, hogy senkinek semmi fogalma, hogy hol
van a kulcs. (Ami akár a túravezető zsebében is lehet.) Erre
induláskor rá kellet volna kérdezni.
Hasonlóan mindíg mindent kommunikálni kell, ami a haladással
kapcsolatos, pl.: elakadtam, lassítsatok; biztosítalak, mehetsz;
át/le/fel-értem, jöhet a következő; itt a vége…
Bag cipelésben LEHET egymásnak segíteni. Persze nem úgy, hogy “na
adjad csak, egy darabig viszek én kettőt, azt majd cserélünk..” Hanem
szűkületekben, fel-le mászásoknál visszanyúlni, előreadni, … Nem
nézik jó szemmel, ha a magadra akasztott bag-et mászás közben akár
alacsony magasságban is ledobod, mivel ez kiránthat a mászásból. Ami
magasan nem jó. Érdemes 15-20 m-re előre gondolkodni, hogy hol fogod
háton, hol kézben, és hol húzva vinni. Aztán ki hogy szereti.. A bag
mérete teljesen tetszőleges lehet, lényeg, hogy 9kg legyen. Szinte
mindenki valamilyen apró-cseprő 20-30l-es zsákkal nyomult, kivéve
engemet, aki egy 80l-es bálnát vonszolt. Nem volt kivitelezhetetlen,
de azért a többiek jellemzően többet tudták háton vinni.
Térképpel mennünk nem kellet, de kifele azt mondta a túravezető, hogy
menjünk ki, ő marad a végére, az menjen elől, aki szeretne. És nyílván
az szeretett, aki tudott. (Földgömb teremtől.)

A kötéltechnikai rész a Kecskehegyi kőfejtőben volt. Öt része volt az
eseménynek.
Kötélpálya: T1-es nehezítéseket tartalmazó körpálya (földről fel a fal
tetejéig, és másik kötélen le a földre). A vége a faltól egy kb 15m-re
lévő fához futott egy “laza” kötélhídként.
Ezt az elején el…tam. Nagybelógású majomhíd után kis belógással
fölfele induló kötélszakaszra sikerült felcsatintanom a krollomat (nem
kevés izmozás árán), és ennek annyira megörültem, hogy kézgépet már
nem is raktam fölé. Illetve mikor észrevettem, hogy kellet volna,
akkor már késő volt. De hát ez van. Meg inkább vizsgapályán, mint
mondjuk a Kacnának az egyik rozsdás nittjében legyen ilyen..
Ezek után a többi (csomózás, húzórendszer, tármentés, B verziók) már
ment rendesen, egy-két kisebb megjegyzést/kiegészítést tettek hozzá.
Csomózásnál a félszorítónyolcast fűzve (Meg a többi fűzött csomót is)
egy fa köré kellet kötni, amin én értetlenkedtem egy darabig, mert
hogy nem fatörzset szokott használni az ember ereszkedőnek.. De hát
meg kell szokni ezt is.
Húzórendszernél volt plusz egy karabíner, amit NEM kellet beépíteni.
Persze lehetett.
Társmentésnél a kötél csavarodott egyet a “sérült” kantárján. Mivel
voltunk kb. két méter magasan, én úgy döntöttem, hogy inkább nem
húznám az időt a kicsavarással, ennyi surlódás nem okoz gondot,
viszont megjegyezték hogy ha 30m magasan csináltam volna ugyanígy,
akkor az már nem biztos, hogy zökkenőmentes lett volna.
A vizsgáztatók itt is abszolút emberségesek voltak. Kötélpályán ugyan
megbuktam, de miután az egyebeket megcsináltam mehettem egy
vizsgakörülményeknek megfelelő a tényleges vizsgába nem beleszámító
kört, amit hasonlóan értékeltek (időt mértek, észrevételeket,
megjegyzéseket elmondták, …). És ez nekem sokat jelentett. Nagyon.

A 4 fős T1 vizsga csoport is jó banda volt.
Hasonlóan a BarIT-os T1-re készülések is. (Amik még remélem folytatódnak.)

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen barlangászos dolgokat.

Köszi Mindenkinek a segítséget a felkészülésben!

Bandi