Egyszer volt, holnap volt, volt három alapfokús és egy t1-es vizsgázó, akik szombaton reggel a kakas kukorékolás után egy kicsivel ébredtek, hogy szembenézzenek a 2 kegyetlen barlangi szörnnyel és az 1 ultra kemény kőfejtőben élő szörnyűséggel.
Szóval a 4 bátor Baritos és mentoruk 8:00 előtt már az első barlang szájában voltak, ami a Szemlő-hegyi modern kialakítású barlang volt. Itt a mit le kellett győzniük, az két vagy több A/4-es papír volt. A Baritosok fegyvere a fejük volt és egy darab toll. De ha ez nem lett volna elég Kata szelleme olyannyira valós volt, hogy segíteni is tudott nekik, ha elakadtak volna. Az írásos résznél figyelmesen kellett olvasni, mert nem mindegy hogy a barlang patakos vagy patkós 🙂

Mi után legyőztük az A/4-es fejű szörnyet, a barlang előtt beszélgettünk egyet, hogy kinek hogy ment. Aztán felkaptuk zsákocskáinkat, és irány a következő helyszín. Útközben Kata elmondott pá dolgot, mi hoztuk a formánkat, így elvetettük a jó kedv magjait a stressz ellen. A következő próba előtt ettünk-ittunk, majd elindultunk Matyizni…

Nem kell rosszra gondolni, csak a Mátyás-barlangba a vizsgatúránkra. A bejáratban vártak a vizsgáztató sárkányok, akiket a barlangban sikeresen meg szelídítettünk, mert boldogan jöttek ki a végén. A barlangban több ügyességi feladatott kellet megoldani, ezek között a legfontosabb az volt, hogy ne szakadjon szét a csapat, akik lent vannak. Egy kisebb lemászós résznél az egyes számú vizsgáztató le akarta tesztelni a melles bulin tudósunkat, de a másik sárkány a végén úgy látta, ezek kötél nélkül is lemennek ezen a részen, vigyük el őket az Operába, jaj bocs, az Opera nagy travihoz, ott bulizzanak.  Oh, már megint elírtam, bulinozzanak. Elmentünk a travihoz, ott buliztunk egyet, majd mentünk tovább, majd jött egy következő meglepetés. A túravezető, aki az utolsó volt, a László lépcsőnél visszapottyant, és nekünk el kellett látnunk a baját. Itt jöttünk rá, hogy egy izofólia mekkora is… nagy, nagyon nagy. Túlélte, és vígan jöttünk kifele, mikor kaptunk egy átkot, és elromlott mindenkinek a fővilágítása, de kaptunk Katától fölvilágosítást, hogy legyen mellékvilágításunk, így jöttünk ki a barlangból.

A következő állomás a 3 alapfokúsnak a Pál kőfejtő volt. Itt az ott állomásozó zöld manószörnyeket az érdekelte, hogy tudsz-e csomózni, és ha igen, akkor feltudsz-e mászni a falon, de ha felmásztál, akkor le is kell jönnöd. Kata, ki tiszta szurok lett a szurkolástól, mire kiértünk, ott várt a falnál, hogy az utolsó tanácsait elmondja. Utána sajnos Zsófi manó letiltotta rólunk azzal az indokkal, hogy ők mindent tudnak. Még mielőtt a feladatokat teljesítettük volna, befutott NG és kis családja, kik erőt öntöttek belénk, így feltöltve vágtunk neki a feladatnak. Előbb egy csomó csomót meg kötöttünk szintidőn belül, majd jött a kötélen való falmászás. Ez is mindenkinek sikerült hármunk közül. De Ricsi sajnos úgy döntött, hogy túl feltolja poàt a csomó tövébe, így 5 percet tud fent ücsörögni, míg lent Kata lerágja az összes körmét az izgalomtól. De sikeresen megoldotta Ricsi a kém, és szintidőn belül leért. Mind a 3 próba teljesítve, jöhet a dínom-dánom, mulatozás fent a József hegyen, ahol a barlangászok megünneplik a Péter-Pál napot. Bence az opera helyett itt adta elő a remek monológját, ami így hangzik:
”Ne tedd fiam,
Voltam én is bátor, ifjonc és bohó,
Szívem lángolt akár egy kohó
Már majdnem levetettem magamat
egy felhőkarcoló tetejéről,
mikor arra jött egy ősz öreg és azt mondta:
Ne tedd fiam,
Voltam én is…. ” Ez egy nagyon jó kis mulatság volt, és a 3+1 Baritos és Kata, a mentor Baritos addig mulattak, ameddig bírtak.

Ezzel a rövid kis mesével gondolok vissza a szombatra. Köszönjük Katának, hogy ránk áldozta az idejét, és felkészített minket az alapfokúra. Köszönjük Botinak is és Eszternek is és a Barit csoportnak, hisz a slószuk nélkül ez nem jöhetett volna létre.

A mesének itt van vége.
Köszönjük Emese 🙂

Írta Ricsi
Javította Bence 😉