Családi kirándulásokat megszégyenítően jó vasárnapi időben Kata, Anna és Bandi felemelő látványa fogadott a Pál ropogós murváján. Határozott, ámde méltóságteljes léptekkel átbattyogtunk a Hal szájához, ami esetünkben a Harcsát jelentette és elkezdtük bontogatni a betonkeményre száradt agyagos kis piros csomagokat. Hamarosan megérkezett a délceg Juju, kistáskájában egynapos fotós elemózsia, így semmi sem állt az utunkban, hogy „amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza,…”, úgy mi is leereszkedjünk, némi változtatással élve a Könyvek Könyvéhez képest , hiszen délután felé azért ki akartunk keveredni. A világos haditerv úgy nézett ki, hogy Bandival bemerészkedünk a Tej-hasadékig, és odáig írjuk össze a denevérállományt, Anna, Kata és Juju pedig a végső szektorba látogat el. Ők, ha jól értesültem, sok élőlényt magukon kívül nem találtak, ellenben készültek szép képek, hajmeresztő helyzetekben tartott vakuval, és arcpirító modellt állással/üléssel.

Mi, Bandival, tematikus tojásvadászatba kezdtünk, de csak denevéreket találtunk, közös megegyezéssel azonban az a döntés született, hogy felvezetjük a poligonra, ha már itt vagyunk.

A Pannónia-folyosón szép számmal hazudtolták meg a gravitációt az egyedek, a szokásos Nagy Közönséges ott volt a létra mellett (adhatnánk neki nevet, tavaly is ott volt; azt nem ellenőriztük, hogy él-e :), folytatván, a pici kis pamacs is a szokásos helyén szundikált, a bevált résekben ott figyeltek a Vízi-kollégák, a folyosó felsőbb zónájában egy csimbóknyi NK és néhány Patkós. Tovább menve is elszórtan patkósok és egy-két NK volt elszállásolva. Benéztünk mindenhova, mondjuk a Guillotine-teremnél kissé bőség zavara uralkodott el, de álltuk, Bandi megszámlálta a kb 40 Patkóst, én meg bevéstem a jelmagyarázattal ellátott krónikába. A Nagy-termet visszafele találtam csak meg, ott 1 NK és 1 Patkós, ill. a feljárójánál mégegy Patkós élvezte a magyar vendégszeretetet. A fürdetőnél is volt talán egy, de utána nem nagyon. A Gádorosnál figyelt az utolsó, már a Koponya irányába indulva. Bandi felmászott a Tej bontáshoz, én elmentem tovább a kereszteződésig, majd a Pöttyös-teremben  -érvényes diákigazolvánnyal rendelkezvén- felbontottam a diákcsemegét. Azaz egy alternatív valóságban ez lett volna a helyes, ám itt taposóaknaként robbant ki a kezemből, tehát gyorsan felöltöttük a baromfi jellegzetességeket, és ez által a kiérkezés idejét is kitoltuk egy kissé.

Kifelé még egy hangyányit elméláztunk azon, hogy a denevéreknek vajon mi számít fejjel lefelének, ők repülés közben érzik azt, mint amit mi kézenállásnál?

A kinti részeket is megnéztük, egy Vízi és egy NK volt a zsákmány. Nagyjából fél háromra értünk ki, Katáék még bőséggel utánunk jöttek. Nagyon jó kis nap volt, jót csapattunk!

Vili