Csorba kiköszörülve

Meg megheggesztve.
Még december közepe felé letört a Harcsa ajtónak az egyetlen zárnyelve, Sz. Gergővel pedig úgy döntöttünk, hogy magunkra válaljuk ezen hiányosság orvoslását. Rövid szakmai konzílium után arra jutottunk, hogy viszünk fel a bejárathoz aggregátort, heggesztőtrafót, hosszabbítót, flexet, meg még ötször ennyi egyéb bizgentyűt, és pótoljuk az eredeti tervrajzok szerintire a két reteszszárat. Ez pedig megtörtént január ötödikén, egy különpróba felkészülő túra alatt.
Az agregátort az I. cserkészkerület jóvoltából használhattuk. 80kg-os gépről lévén szó, módfelett érdekes mutatvány volt ezzel beközlekedni az ösvényen egyszerre négy embernek. Hidegindítónak WD-40-et, hosszabbítónak pedig egy klasszikus narancssárga fűnyíró-cipőfűzőt használtunk. Mindkettő működött. Vili 150W-os halogénreflektora pedig teljes pompájában ragyogta be a szobát. Ja nem, a termet.
Hamar beláttam, hogy nem kell mélyre menni ahoz, hogy iggazán nagyon barlangászkodhasson valaki. A szűk helyen flexeltünk, forró eszközökkel dolgoztunk, kerülgettük az áram alatti hosszabbítókat. Folyamatossan figyelnünk kellet egymásra is, hogy pl. ne égessük ki a másiknak se a ruháját, ne ejtsünk egy reflektort a másik nyakába, stb. Meg vigyázni bármilyen szerszámra barlangi körülmények között már önmagában kihívás. Hát még a barlangra. Végül felkerült a két nyelv, és egy alapos felesleglemunkálás után tükörsimán nyitott csukot a drága. Gergő még egy kalapáccsal végigtakarította az ajtókeretet, amiről nem kevés rozsda hullott le, én meg minigravírgéppel (eredeti ALDI-s!!) fényesre takarítottam a kockazárat befogadó likat. WD-40-el lekezeltük a súrlódó részeket és megbeszéltük a következő projektet (kockazár elvékonyodott kapaszkodólemeze).
Ráadás számkét vágtam egy denevér kirepülő nyílást a rács alatti lemezajtóra.
És végül még külön köszönet azoknak, akik segítettek a mázsa fölötti felszerelések transzportálásában!
Összepakoltunk, azt hazamentünk. Aggregátor még mindíg nyolcvan kiló…

Vélemény, hozzászólás?