Menjünk Bontani! Miért is? Csak úgy heccből.
És végül több kevesebb nyögés-nyelés nyomán olyan 3/4 7 körülre sikeresen össze is verődtünk a már régóta ikonikus jelentőségű Pál kocsmánál.
A stáb: Szeszter, Zsuzsi, Lőrinc, Boti, én. A kinek jobban kinek kevésbé, de általánosságban inkább jobban sáros overálok magunkra öltésének helyszínéül a kőfejtő beli fapadokat (Noha a körülmények egyáltalán nem voltak fapadosak: hőmérséklet bőven fagypont felett, csapadék valahol messze talán lehet, szélcsend, a többi meg kit zavar… Ja persze mi kőkemény cserkeszek vagyunk, és minket semmi sem zavar 😀 ).
Minek után mindenki magára öltötte ünneplős kisestélyi ruhadarabját, nekilódultunk a Hideg-lyukon át a Sisma-foszil irányába. Mindezek alatt Boti magára vállalta azon nemes feladatot, hogy a Bagyurából át transzportál kettő darab bobby-t (ez egy kivágott oldalú marmonkanna, amibe remekül lehet bontási törmeléket szánkáztatni..) és egy univerzálisan csatolható vonószerkezetet (alias kötél&kara). És mire idáig eljutottunk, a kegyetlen időuraság máris egy hatalmas darabot harapott ki rövidke programunkból, így rögvest elkezdtünk lecsurdogálni a létrasorokon (19:20), gondosan ügyelve bob1 és bob2 fizikai és mentális épségének megőrzésére (bob2 pesztrálásának feladata reám hárult.) Lent szinte minden a régi volt, csak egyetlen kettőször vezettem helytelen irányba a fél bandát. (Egyszer a Földes-teremben a régi útvonal felé irányultam, másodszor pedig a gipszes folyosóba nem találtam be. Apropo: A banda volt akkora bizalommal irántam, hogy előre küldtek utat mutatni..) Végül csak odacsavarodtunk a Sisma-hoz és le is táboroztunk a bontási depónál, mely helység új neve: Szauron-terem (Hogy miért, azt megtudhatod, ha eljösz egyszer Te is bontani 😀 ). Én szörnyetegeskedő kíváncsiságommal rögvest felkúsztam a gilisztajáratban csak úgy megnézni, hogy mi is a nagy büdös igazság, és tapasztaltam, hogy a szellőzés szinte nulla, ugyanis a levegő kimondottan poshadt volt. Ez pedig ugyebár nem jó előjel. De ez senkinek nem vette el a kedvét, reménykedve bontogattuk drága barlangocskánkat, és a bontás végére az eddig csak lapos egy helyben kúszásra alkalmas hely most EU-s beruházások nélkül bővítette egy ülőhellyel is termékpalettáját. Kb. 10 nehézre tömött bobby-t vonszoltunk le a gilisztajáraton, melyekből (tudtommal) csak egy borult ki útközben, de az legalább teljesen. Munka után nekiláttunk a
tetemes mennyiségű csokoládé elfogyasztásának, amit végül belső kapacitások hiányában a felszínen öltözés közben fejeztünk be.

22:30-kor már kint voltunk, ami igencsak korainak számít bontási viszonylatban. A belyukadás elmaradt, de … Kifogás nem nagyon jut most eszembe, így inkább: „A csatát elvesztettük, de a háborút vinni fogjuk!!”

Justamuréná

Bandi