2013.10.31.-11.03. Bányász-barlang kutatótábor

A hétvégén néhányan (Emőke, NG, s én) a Bükkben voltunk a Bányász-barlangnál.

Amit érdemes tudni a barlangról: Jelenleg Magyarország 3. legmélyebb barlangja. A nyári kutatótábor utolsó napján történt a belyukadás, amikor mi Montenegróban voltunk. Találtak a már meglévő kb 135 méter mély végponttól egy 80-as aknát, s még egy kicsit, s most a barlang kb. 225 méter mély.

Dis és Szifon, a barlang lelkes kutatói szerveztek egy tábort a múlt hétre. Mi csak csütörtökön érkeztünk meg a Létrási házhoz, ahol buli kevésbé, viszont annál több PF-es fogadott bennünket. Elképesztő, hogy mennyire csillagos onnan az ég. Pénteken délelőtt a palackok, kannák töltögetésével, pakolással, készülődéssel telt, átmentünk a zöld kis Suzukival a Bányászhoz. Jávorkúton lecsúszott egy kávé, aztán sátorállítás, ismét kaja, s kb délután 4-kor szálltunk le a barlangba. 2 óra alatt értünk le a végpontra. A 80-as Törppilla nevet viselő akna úgy is néz ki, mint amilyennek otthonról a gép elől elképzeled. Monumentális. Sajnos elég omlékony, aminek veszélytelenítésére Dis nagy gondot fordított. A végponti aknácska fölött kellett hármunknak dolgoznia. Dis pedig kiszerelte felőlünk a kötelet, hogy egy átgondoltabb kötélpályát építsenek Szifonnal. A Laccék által elkezdett feladatot folytattuk. Egy beboltozódott omladékkupacot kellett elbontanunk, stabilizálnunk. Pattintottunk, lökdöstük le a mázsás köveket, haladtunk rendesen. Még az egészségünket sem kíméltük. Fárasztó volt a munka, s nehezítette a körülményeket, hogy folyamatosan és intenzíven csepegett ránk a víz. Jól haladtunk, még a testi épségünket sem kíméltük. Sajnos nagyon nehezen lehetett biztonságos helyet találni a kalapáláshoz, így NG lábára rá is zúgott egy kézilabda nagyságú kő. Jól bedagadt, de nem tört el, a csizma, a zokni meg a bőr azért szépen kilyukadt. Azért a saját lábán ment ki a kötélen, nem szélsebesen, de ezt egyikünk sem bánta.

Hajnal 2-3 körül értünk ki. Következett a sütögetés, a dínom, s a dánom.  Eredményes napot zártunk.

Szombaton hajnali 11kor arra keltünk, hogy Szifon alapfokúsai sorakoznak Szigetvári Pisti társaságában a barlang előtt. Minket is kivetett az ágy helyett sátor. A szmötyörgős idő nem hozta meg a kedvünket a barlangászáshoz, de mikor esni kezdett inkább pucoltunk lefelé. NG maradt ZH-kat javítani, Emőkével gyorsan lecsúsztunk a végpontra, Szifonnal és Dissel befejeztük gyorsan a pénteki munkát, s az aknácskát veszélytelenítettük tovább. Az aknácska egy törmelékben ér véget, indul onnan egy kis kürtő, oda pakoltuk be a kalapáccsal szétvert törmeléket csatárláncban. Kifelé volt mindenkin valami 10 kilónál nehezebb függelék, amivel én kínkeservesen megszenvedtem, nem mindenhol bag kompatibilis az aknakiszállás. Valamikor hajnalban kiértünk, s nem kellett esti mesét olvasnia Gergőnek ma sem.

Vasárnap már nem mentünk barlangba, csak összepakoltuk a rengeteg felszerelést, kihordtuk a kocsihoz, elindultunk hazafelé. Útközben Felsőtárkányban megálltunk egy cukiban reggelizni, Egerszalókon a kifolyónál felszerelést mosni, lángosozni, majd a szakadó esőben álltunk kicsit az autópályán, épp elértük a Margit körúton a fél nyolcas misét, melyen részt vett a különpróbások egy része is. Utána becsaptunk egy teát, amit agapéként osztottak a templom előtt. Az eső még mindig esett, de már nem érdekelt senkit.

A bányász barlang rettenetesen jó hely. Aknák és szűkebb folyosók váltogatják egymást, s a végén egy visszhangos tér van az omladék után. Ha tehetem még biztosan visszamegyek oda dolgozni.

Haza indulás előtt csináltunk két szuperül sikerült csoportképet is.

Boti

 

Vélemény, hozzászólás?