Kényelmesen indult a reggel , végül sikerült a bontáshoz szükséges 6 barlangász összeszedése. Így állt össze a csapat:
Lőrincz-Fábián Zsuzsi, Polyák Ági, Botta István, Brunner András,  Metz Márk, Szabó Gergő

Kb. 10:30 kor indultunk el a harcsaszájon , lendületesen lemásztunk a tejhasadékba és úgy döntöttünk, hogy az időigényes galacsingyúrás miatt négyen dolgoznak fennt a bontás folyosójában és ketten pedig lennt próbálják meg a galacsinokat a hasadék végébe juttatni.
A legutolsó bontás óta alig súvadt az agyag, ezért a kőműveskalapáccsal váltva bontottuk elől a járatot a fejünk felett. A műszak már a vége felé közeledett és a járatban már viszonylag nagy méretű volt a kibontott fűggőleges járat, mikor Ági egy kisebb sikoltás (ugyanis ő bontotta az agyagot) kiséretében hátravetette magát, mert egy jelentősebb méretű agyagtömb szakadt le a feje felől. Szerencsére elég gyorsan ugrott, így csak a kőműveskalapács marad a leesett agyagkupac alatt. Aznapi munkákkal létrehozott üreget percek alatt megötltötte a frissen súvadó agyag. Még gyúrtunk néhány nagyobb galacsint, ledepóztuk a hasadék végébe és elindultunk kifelé. Egy csoportkép a Gádorosban, majd 15:00kor elértük a kijáratot, ahol napsütés és igen kellemes tavaszi idő fogadott. Körbe mentünk vissza a sátorhoz, így a Pálvölgyi bejáratnál tartozkodó nagyszámú túrista számára mi voltunk a látványosság. Egy kisfiú meg is kérdezte: „Apa! Miért olyan sárosak?” Mini biztatta őket, hogy mi is arra a túrára jelentkeztünk amire ők. A következő műszaknak bontani nem kell csak depózni, de azt sokat :-).

Fontos tanulság, hogy függőlegesen felfelé szűkebb járatot szabad csak bontani és azt se sokat. Inkább meg kell várni míg súvad magától.
Ha elfogyott a frissen lehullott agyak, akkor a fej feletti bontás helyett inkább a járat végében letaposott agyagleejtőt kell bonatni, helyet csinálva ezzel az újabb majd magától lehulló agyag számára.

Szabó Gergő