Gergővel kicsit utánajártunk az előző bejegyzésben említett, általa eddig nem látott denevér mibenlétének, kivel a Pannónia-folyosóban találkozott, amint a főte egyik kis bemélyedésében, magányában szundított.

Némi könyvespolc-harc és betűpad-pötyögtetés után azt feltételezzük, hogy vízi denevér (Myotis daubentonii) a kis jövevény.

A vízi denevérek telelni gyakran keresik fel a barlangokat, éghajlatunkon egyedül, vagy kis csoportban. Bár ez az állat függeszkedett, gyakrabban alszanak vízszintes helyzetben. Téli álma után folyók, patakok mentén, ártereken, tavak közelében üt tanyát, hogy – többek között – kedvenc szúnyogjaiból lakmározhasson.

1900-ban, Kis-apsai Méhely Lajos, Magyarország Denevéreinek Monographiájában, a Tüzetes rész c. fejezetében e képen ír a fajról:

„(…)Miután a megelőző napokon észrevettem, hogy a vizi denevér esténkint ebből a (…) csatornából jön elő, augusztus 27-én lámpával fölszerelve s négykézláb mászva végig bújtam a csatornát és megtaláltam a lyukakat, melyekben a denevérek tartózkodtak. Jelenlétüket elárulta a bejáró lyukak simára koptatott, szennyes-zsíros és minden pókhálótól mentes szája, de az üregek oly mélyre hatoltak a kőépítménybe, hogy kampós drótommal egyetlen példányt sem sikerült előhúznom. Ez a sajátságos tartózkodási hely azért bír némi érdekkel, mert más észlelők szerint búvóhelyül leginkább odvas fákat (…) szemel ki, melyek a vízben, víz közelében, vagy a víztől távol is állhatnak (…).

Mindenütt, a hol nagyobb mennyiségben él, társasán szokott megpihenni s csak vízben szegény, hegyes vidékeken fordul elő egyenkint. Kevéssel naplenyugta után jön elő s vadászata befejeztével ideiglenes nyugvóhelyeken pihen, hol fejjel lefelé, többnyire sorjában csüngve található. A soproni Tómalomnál 1899. augusztás 23- és 26-ika közt este 6 óra 45 perczkor jelent meg öt példány, melyből aug. 26-án dr. Mika Károly soproni főreáliskolai tanárral egy-egy példányt sikerült lelőnünk. Az ottani vendéglős állítása szerint meleg estéken 10—12 példány röpködött a tó fölött, –  ennél több sohasem. (…)

Röpülése nem valami kiválóan sebes, mindazonáltal elég gyors és ügyes. Mikor este megjelenik, a víz színéhez oly közel repül, hogy tükörképe alig van egy arasznyira tőle, azonban, miután a víztükör fölött röpködő rovarokat alaposan megdézsmálta, magasabbra emelkedik. (…) A nősténynek csak egy fia van. A fiatalok július első felében már anyányiak.”

Nos, nekünk se kampós drótunk, se lövöldözős főreáliskolai tanáraink nincsenek, s a vendéglős sem számolja már a denevéreket, de reméljük ennek ellenére harmonikus kapcsolatot sikerül kiépítenünk az új lakóval.