december 9.

A dolog úgy indult, hogy hármasban Emőkével és Dalmával lemegyünk fényképezni és bontani…

Minden klappolt is, a szokásosnál jóval kevesebb késéssel érkeztem a helyszínre, csak Dalmát vártuk hosszasan, de addig is vidáman ittunk meg egy sört Emőkével. Sokan megfordultak a Pál-kocsmában, mert oktatási megbeszélés kezdődött.

Az sem volt gyanús, hogy Emőke a szokásosnál többet sms-ezik, meg az sem, hogy valami miatt föl kellett menni hirtelen a fölső szinti öltözőbe, meg Dalma késése sem, meg az sem, hogy a bejáratból eltűntek az overálok, bár ezt megjegyeztem, hogy ez vajon miért lehet.

Sőt akkor is, amikor lemászván a Pannónia-folyosó öreg létráján egy pislákoló lángot pillantottam meg, néhány másodpercig mindenfélére kezdtem gondolni, hogy lehet, hogy Losiék mégsem a Lehelősbe meg a Korallosba mentek, hanem ide…, vagy hogy valaki letelepített egy műszert, és az világít.

Pedig…

December 9. volt… néhány órám volt hátra 28. életévemből.

A gyertya fényében mosolygós lufikat pillantottam meg, majd egy asztalszerű követ abrosszal leterítve és megpakolva mindenféle földi jóval. A sötétségből egy hang szólalt meg, és elmondta az (erre az alkalomra írt) „barlangász imáját”, majd több hang, akik énekeltek nekem…

Kléri, Géza, Trabi, Miki, Szabó Gergő, valamint Stein és Máté bátyáim vártak odalent.

Aztán eszem-iszom… A tiramisu tortám közepéből előkerült egy kis apanage a túravezetői tanfolyamomra. A terített „asztalon” néhány furcsa kavics feküdt, amik – mint kiderült – foszforeszkálnak, és a barlang nevezetes pontjain kell elhelyeznem majd őket, a nevezetes események, belyukadások megnevezésével és dátumával.

A fotózás és bontás elnapolódott. A Pállal való összeköttetés kutatása helyett a Pál kocsmához vezető járat lett a befutó… 😉

Még egyszer nagyon köszönöm nektek!

Gergő

BARLANGÁSZOK IMÁJA
(Lucy Larcom imája után szabadon)

Uram, Te körülölelsz engem hegyeiddel,
rendíthetetlen szereteted és hatalmasságod képmásaival.

Én pedig hangod leszek a némaságban,
egy villanás az örök sötétségben.

Titkaidba, Uram, vezess be engem,
ahogyan megajándékozol föld mélyébe rejtett csodáival teremtésednek!

Míg agyagot és sziklát markolok, és lehajolok a röghöz, a földhöz,
öltöztesd lelkemet az alázat köpenyével!

Amikor fogást keresek,
szívem húzódjon örök hűséged biztonságába!

Hadd ereszkedjem alá mélységeibe isteni gondolataidnak,
és Te várj engem a felszínen, amikor visszatérek fennhagyott életembe!

Adj nekem hitet és reményt, s mint a patak, ami a forrás felé tör,
hadd lépjek én is egyre közelebb, s végül érkezzem meg Hozzád, Uram!

Amen.

Klikkelj rá!

2 thoughts on “december 9.

Vélemény, hozzászólás?