Hosszú kihagyás után szombaton 7 és fél órás utat tettünk a barlangban. Emőke, Pas meg én.

Az eredeti terv az volt, hogy Emőkével megyek egy exkluzív „nagykört”, mert bár nagyon sokat dolgozott már a barlangban, bizonyos fontos részeit (például a két nagy termét) még nem is látta. Meg én is régen jártam egyes részeken, meg akartam nézni, mit pusztított a víz és a mentőszolgálat a barlangban. És mindeközben végpontokat mustrálni és fotózni is akartunk.

Na, mindez úgy módosult, hogy a fotós-szettből mindent elhoztam – a fényképezőgépet kivéve… valamint összefutottunk a kőfejtőben Passal (éppen a központi vizsgáztatás folyt), aki örömmel társult hozzánk, hőmérőjével egyetemben.

Megnéztük a – Losiék által feltárt, általam eddig nem látott – Sokoban-termet. Valóban gyönyörű! Előtte 23 méteren keresztül agyagos, néha szűk kürtőmászás, majd pedig nagyon szép cseppkövek közé ér az ember. Nem tudok nem észrevenni „szándékosságot” abban, hogy milyen éles a határ a teremben a cseppköves és száraz-agyagos részek között; ebből következően a képződményeket meg is lehet közelíteni anélkül, hogy az ember összesározná őket.

A Sün-folyosóba berakott kötél sokat segít (köszi, Losi!), de legközelebb rakok be lépőcsavart is.

A mentőszolgálat által tágított részek érezhetően könnyebben járhatóak, noha térfogatban nem is tűnt el olyan sok anyag…

A víz nem volt kevés a barlangban (túra után alsónadrágot is váltani kellett, úgy átáztunk, mint a csőtöréses régi szép időkben), de túl sok nyoma azért nem volt. Egyedül a Pöttyös Klub feletti bontás agyagtörmelékét áztatta föl pépessé, és hordta le a klubba a híg trutymó egy részét. Sajnos a Csodavár cseppköveit nem mosta le, pedig úgy láttam, a mentőgyakorlaton eddig érintetlen részek is össze lettek koszolva. 🙁

A Barlang Szellemétől induló kereszthasadék Pál-irányú végében a hasadék nagy sziklatörmelékben látszik folytatódni. Utunk végén ott próbáltuk kicsit szabadabbá tenni az utat. Előrébb is tudtunk préselődni pár métert, de sajnos utána is bontani kellene. Talán érdemes volna, hiszen az irány nagyon jó…

Pas sokfelé mért hőmérsékletet a barlangban. Nemsokára a részletes adatsort is megosztja velünk. Lehet, hogy a műszer nem a legpontosabb, de a fő tendenciák így is megmutatkoztak.

A barlang „hideg pontja” a bejárati lemászás alján, a Pannónia-folyosó elején, a létránál van: 7,7 °C (az ajtóval lezárt szűkületnél 10 ° körüli a hőmérséklet, és 2 °-ot esik). A hidegponttól fokozatosan emelkedik a hőmérséklet, és az Uffizi/Gádoros vonalon éri el a nagyjából állandó, a barlang többi részére is jellemző 11,2-11,3 °C-ot.

Kellemes átmozgatott minket ez az út. Levezetésként még tiszteletünket tettük a József-hegyen a Péter-Pál-napi dajdajozáson, és hajnalig mulattunk.

Gergő