Kutatás – március 14.

Szombat este 5-kor indultunk le a barlangba. Borzsák Kamilla, Gémes Nelli, Petró Ildikó, Szabó Gergő és Én. Elsőnek a Vatikáni Múzeum mögötti bontáshoz mentünk, ahol ott van alattunk a terem, csak nem fértem át. Sajnos Nelli sem. 🙁 Mondjuk ő mélyebbre behatolt, mint én (fejjel lefelé), és azt állítja, esélytelen. Egy S-kanyar után 15 cm körülire szűkül össze az oldott cső. A lábánál fogva húztuk ki Nellit, miközben igen humoros mozgást produkált. Pattintani meg esélytelen olyan mélyen, ahhoz sok anyagot el kellene föntről távolítani. Esetleg máshonnan be lehetne jutni az alsó szinten levő nagy járatba.

Utána a Bónusz-folyosó összeszűkülő hasadékába küldtem be Nellit, de ott sem tudott továbbmenni. Szalai Verában az utolsó reményem…

Majd elmentünk a Losi által feltárt végponti új járatokat megnézni. A Sün-folyosó utáni részek egy kisebb egészségügyi malőr miatt kimaradtak ezúttal, de a Kovás-folyosó nem… Nekem igen nagy élmény volt! Gratulálok, Losi! Szerintem gyönyörű a vége. Ilyen színeket ritkán látni barlangban.

A baget, amiben az ösvények kijelöléséhez való cuccok vannak, áthoztam a Köcsögdudás végéhez, de már nem kezdtünk bele az Agyagdisznó kikarózásához, mert már igencsak kezdtünk fáradni, hiszen mindenkinek volt már aznap egy-két Matyi-túrája, és már későre is járt.

Ja, egy kis cseppkő-mosás is belefért… A barlang meg éppenséggel nincs most száraz kedvében. Különösen a 22-es csapdája utáni szűkület mondható trutymósnak.

Este fél 11-re értünk ki, a narancssárga, kelő hold fogadott minket.

Gergő