Bontás – február 9.

Február 9-én, hétfőn este 7-től fél éjfélig voltunk lent kutatni Tóth Mikivel és Steinnel.

Először a Rókavárban bontottunk. Itt már egész hosszú a bontott szakasz (kb. 5 m), de továbbjutás nem történt. Bíztatóvá teszi a helyet, hogy a nagy munka hevében is mindig friss levegőt érez az ember az arcán (szóval valamerre átszellőzik a hely), és hogy elég könnyen bontható az anyag, depózni is egyszerű. Kevésbé bíztató, hogy most szűkül a járat, egyre bénábban lehet odaférni. Egy arasznyi hófehér függőcseppkővel ajándékoztuk meg az emberiséget, meg egy pár-centis állóval, amit – mivel az „útvonal” közepén nőtt rá az agyagtörmelékre – kijjebb szállítottunk biztonságosabb helyre.

Másik bontásunk a Vatikáni Múzeum mögötti teremben volt. Főhasadékirányban, visszafelé, a kőfejtő felé. Nagyon ígéretesen néz ki a hely, mert levegős a járat, csak összeszűkül a törmelék miatt. Egy testhossznyival beljebb is jutottunk, de ott most elég nehéz bontani, mert összecseppkövesedett kőtörmeléket kell a kőművessel agyabugyálni, lefelé, kifacsarodott pózban. A depózás is kissé problematikus. De az irány jó. A bedobott kövecskék pár métert gurulnak előre.

Gergő

Vélemény, hozzászólás?